1938. Visszacsatolás vagy megszállás? Szempontok az első bécsi döntés értelmezéséhez - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 58. (Balassagyarmat, 2010)

Az első bécsi döntés hatása és utóélete - Janek István: A szlovák vezetés külpolitikai törekvései a komáromi tárgyalásoktól 1945-ig

„A szlovákok maguk tudják a legjobban, mit tesz az, ha egy nép nemzetiségi szempontból nem élheti ki magát. Ezért a szlovák kormány nem fog abba a hibába esni, hogy a magyar lelkeket el akarja nemzetietleníteni. Legyen a magyar delegáció meggyőződve, hogy a csehszlovák delegációban senki sincs, aki egy új Trianont akarna csinálni. Ha ebből a magasabb szempontból tekintjük a kérdést, úgy kétségtelen, hogy egy olyan rendezés, amelyik az egyik fél szempontjából nincs tekintettel a gazdasági életérdekekre, nem lehet tartós. Ezt a közelmúlt eseményei kellően megmutatták."6 Tiso kifejtette, hogy ezt ő semmiféleképpen nem engedheti. A hangzatos és ígéretes szavak ellenére a szlovák fél stratégiájának vezérelve az volt, hogy minél kevesebbet adjanak vissza a vitatott területekből, és minél több maradjon náluk.

1938. október 11-én Ferdinánd Durcansky az autonóm szlovák kormány miniszterelnök-helyettese a cseh-szlovák küldöttség tagja megszakította részvételét a tárgyalásokon és Németországba repült, ahol Hitlerrel és Hermann Göringgel tanácskozott a magyar-csehszlovák határ kérdéséről. Innen október 13-án tért vissza.7 Durcansky Berlinben kijelentette, hogy a szlovákok sohasem akartak uniót Magyarországgal és teljes függetlenségre törekszenek Pozsonnyal, mint fővárossal. A jövőben szoros politikai, katonai és gazdasági kapcsolatokat kívánnak kiépíteni Németországgal. Göring véleménye szerint a szlovák függetlenségi mozgalmat nagyobb mértékben kell támogatni, így a csehek Szlovákia nélkül nagyobb mértékben lennének kiszolgáltatva Németországnak. A kétoldalú tárgyalások október 12-én folytatódtak, ekkor Tiso a Csallóközt ajánlotta fel azzal a feltétellel, hogy Komáromban cseh-szlovák szabad kikötőt kell létesíteni. Ez az ajánlat körülbelül 1800 négyzetkilométer nagyságú területet érintett volna 121 ezer lakossal, amelyből 117 ezer magyar nemzetiségű. A magyar delegáció ezt nem tudta elfogadni, mivel ez a magyarlakta területek alig 11 százalékát tette volna ki. Tiso látva a magyar fél elutasítását, kifejtette, hogy a Kis-Duna vonala szilárd határvonal és helyette ismét lakosságcserét ajánlott. „Nem volna-e lehetséges a jelenleg Magyarországon élő szlovákok és a Csallóköztől északra élő magyarság között kölcsönös áttelepítést csinálni"8 - mondta. Teleki Pál válaszában elvetette a lakosságcserét, mivel azt úgysem lehetne az érdekeltek megkérdezése nélkül keresztülvinni, különben is hosszú időt venne igénybe, és ő egyébként sem támogatná azt. Tiso kijelentette, hogy a szlovák nép semmilyen körülmények között sem tudna belenyugodni abba, hogy 400 000 testvérét Magyarországnak engedjék át, mivel ezzel a szlovák közvélemény sohasem békülne meg. A szlovák küldöttség egy másik tagja

6 DIMK. II. 488. dokumentum. 749.

71938. október 12-én Öuréansky Herman Göringgel tanácskozott. Lásd: Akten zur deutschen auswärtigen Politik (továbbiakban: AD AP), Ser. D. IV. Baden -Baden. 1951. 76.

8 DIMK. II. kötet. 491. sz. irat, 762.

153