Mikszáth kora. Dokumentumok Nógrád megye 1867–1914 közötti történetéhez - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 56. (Balassagyarmat, 2010)
Dokumentumok
327 Az időszaki munkáshiányt az üzem habár eléggé nehezen is - változtatása mellett úgy, ahogy pótolhatjuk, de a cselédhiánynál igen bajos az üzemen annyira változtatni, hogy csak 20 százalék cseléd hiányt is pótolhassunk, mert a gőzeke szövetkezet nem máról holnapra megvalósítható és nem is hat oly általánosan, hogy mindenütt alkalmazható lenne. Az aratók szerződésétől legfeljebb csak egy-két évig kell félnünk, míg a kijózanodás be nem következik. Mert én azt teljesen kizártnak tartom, hogy azon állapot állandósulhasson, hogy a munkás tartósan azon keresetének elvesztésénél engedjen az őt ezidőszerint vezető jóakaróinak szavára, mely neki a fő keresete, ahol tulajdonképpen jól keres, ahol egész évi élelem szükségletét rövid, - az igaz kemény - de határozottan jól kereső munkája után megkeresheti és magának biztosíthatja. Az kétségen kívül áll, hogy a munkásnak aratásával keresett terménye neki sokkal többet ér, mint azt piaczi ár értelmében kifejezhetjük, mert próbálja csak meg azt a 6-8 métermázsa búzát, mit ő aratásával megkeres a pia- czon megvenni, vajon nem-e igen drága lenne az? És vajon képes-e mondjuk azon idő alatt, míg ő máskülönben aratna és csépelne, más helyen dolgozva annyi pénzt összeszerezni, hogy 6-8 métermázsa búzát vegyen? Nem igen hiszem! Mert ahhoz takarékos, józan és felette számító munkás kell. Tegyük fel, hogy aratás ideje alatt más helyt dolgozva keresne annyi pénzt, amennyivel megvehetné keresetét. De vajon az aratás haszna a munkásra csupán, a szemterményből áll? Nagyon jól tudja azt, mit hoz konyhájára az aratás és ha pillanatnyi szuges- tió alatt a szerinte atyai vezetője szavára ad is, nagyon hamar fogja tapasztalni - az éhes gyomor jó tanítómester, az üres kamara kérlelhetlen dirigáló- ja majd észre hozza - mitől esett el és amilyen mértékben tudatára ébred helytelen tettének, olyan mértékben fog hallgatni ezentúl jóakarójára. Ma a boldogulás, melynek alapja a jobb kereset, igen sokakat az ígéret földjére, Amerikába csal. Én azt, hiszem, nincs az a hely, ahova, ha mindig mennek és ezrek mennek, meg ne teljen. És az bizonyos, hol sokan vannak, sokan is nélkülöznek. És az sem lehet, hogy kik csalogató beszéd folytán ábrándképeken ringatózva, oly meggondolatlanul itt hagyták e szülőhazát, látva az ijesztő valót, megérezvén az idegen ridegséget nélkülözve az édes anyaföld melegét vissza ne kívánkozzanak. Vissza kell őket segítenünk, vissza kell őket adnunk azon kevés, de elégséges, azon eddig meg nem becsült, de ott rájuk nézve elveszett keresetnek, mit itthon minálunk az ő körükben is megkaphatnak.
