Salgótarjáni események 1918-1919 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 53. (Salgótarján, 2007)

Rombolás és fenyegetettség – Bizonytalan hónapok (1919. január 1.–március 21.) - Dokumentumok

A legénység meggyőzéséről szó sem lehet, mert elbizakodottságában mindent jogosnak talál, és belátásra bírni nem lehet. Fegyverzetet és ruházatot a legénység komolytalanabb része eladja és rongyokban jár, aztán követeli emberi jogaira való hivatkozással annak kicserélését, hogy újból saját anyagi előnyére túladjon rajta. A parancsnokságnak alárendelt 13. huszárezred egyik szakasza, a parancsnok jelentése szerint egész új ruházattal lett indulás előtt ellátva; megérkezésük után többeknek használt és rongyos volt a ruhája. Az idevezényelt alakulások tudtommal indulásuk előtt mindég újonnan ruháztatnak fel - különben el nem indulnak - mégis megérkezésük után azonnal ruhaigénylést adnak be. Az 1. közt(ársasági) vadász e(zred) V. zlj-a Budapesten mentékkel szereltetett fel, megérkezésük után néhány nappal többek közt 500 drb. köpenyt kért. Beszélik, hogy már Budapesten sokan mentéiket eladták. A 3/1. tábori üteg (létszáma 120 tüzér) hasonlóan, néhány napi itt tartózkodás után 140 mentét és 50 drb. köpenyt jelentett be, mint sürgős szükségletet. Ezen óriási ruhafogyasztás igazolni látszik feltevésemet, hogy a legénység elveszettnek mondott ruháit eladja. A fegyverzettel hasonlóan cselekszenek. A 26-os géppuskás század legénysége közelmúltban pisztolyait elvesztette, valószínűleg eladta, pótlást természetesen azonnal kért, sőt követelt. A legénység nagy része úgy viselkedik, mintha a kincstár tulajdona „csáki szalmája" lenne. Minden, mi kincstári, törnek-zúznak. Általánosan használják a megjelölést „Közvagyon", és tökéletesen kommunista szellemben értelmezik. Salgótarjánban vasárnaponként egész lovas rajok vágtáznak részegen utca hosszat a csontkeményre fagyott úttesten, nem kímélve sem lovat, sem járókelőket. Nemcsak (a) kincstári tárgyakat kezelik közvagyonként, hanem a magántulajdont is. Egyesek vandalizmusát legjobban jellemzik a mellékelt jegyzőkönyvek és a zagyvapálfalvai iskolában okozott károk, ahol a 29. gy(alog) ezred osztagai a jelentések szerint 3500 k(orona) kárt okoztak avval, hogy (a) padokat és ajtófélfákat eltüzelték. A községi elöljáróság kérte is, hogy az iskolát katonák elszállásolására többé ne használják fel. Magánosoknál okozott károk is jelentékenyek. Megjegyzem, hogy a szénnel, fűtőanyaggal, tekintve a bányák közelségét, minden alakulás bőven el van látva. A székely zászlóalj emberei Salgótarján község által rendelkezésünkre bocsátott ágyakról a lepedőket, szalmazsákot, sőt a szalmát is elvitték. A legénység fegyelmezetlenségének igen jellemző képe a naponként látható, berúgott, összekapaszkodó, éneklő csoportok, melyek különös szeretettel a hadosztály-parancsnokság irodahelyiségei környékén demonstrálnak. Az elrendelt takarodót bizalmi férfiak jóváhagyásával senki nem tartja be, dacára, hogy a városban statárium elrendelése folytán a polgári egyének 7h után este nem tartózkodhatnak az utcán. 76