Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)
Lágerélet –Auschwitzba deportáltak és kisegítő munkaszolgálatosok visszaemlékezései - Kisegítő munkaszolgálatosok visszaemlékezései - Bercel - –Blumenthál Ignác, Blumenthál Soma, Deutsch Gyula és Ganzl Vilmos visszaemlékezése - Losonc - – László György visszaemlékezése
bálva a sokaságot: „Margit, élnek a fiaid, meg a férjed!" A tömegben nem találtuk meg azt, aki a hatalmas hírt hozta. De a boldogságtól őrjöngve, zokogva öleltük egymást. „Látjátok, Isten meghallgatta a fohászomat, megtartotta Apát és a Fiúkat!" - így Anyám. Ebben a percben megint visszanyertem a náci lágerekben elvesztett hitemet. Világosság gyúlt az agyamban: Az élet borzalmas szenvedésekre kárhoztat, de Isten végtelen kegyelmével üdvösséget sarjaszt, oltalmazza az embert, akit saját képmására teremtett. Kisegítő munkaszolgálatosok visszaemlékezései Bércei Blumenthál Ignác, Blumenthál Soma, Deutsch Gyula és Ganzl Vilmos Részlet a DEGOB1621. számú jegyzőkönyvéből. A sajtkészítő Deutsch Gyulával felvette Gutmann Márta Budapesten, a DEGOB irodájában, 1945. augusztus 22én, Blumenthál Ignác és Soma gazdálkodó, valamint Ganzl Vilmos pék jelenlétében. 1944. május 28-án bevonultunk Szécsénybe, ahonnan nyolc nap után továbbmentünk Kiskunlacházára. Repülőteret építettünk. A munka nagyon nehéz volt. Reggel fél 5-től késő estig dolgoztunk, pihenőnapunk sohasem volt. Pálinkás Sándor zászlós, losonci lakos, és Tormási Jenő szakaszvezető rettenetesen bántak velünk. Ki szerették volna a zsidókat irtani. Vertek, kínoztak minket. Szeptember 27-én Soroksárra mentünk. Hatnapi munka után Rákospalotára mentünk. Vasúti munkát végeztünk, nagyon nehéz volt. Itt egy Bakos nevű, 111-es VP [vasútépítő] őrmester rettenetesen kínozott minket, vert, közénk lőtt. Vállunkon kellett a nehéz vastraverzeket cipelnünk reggeltől estik, míg össze nem estünk. November 27-én vonattal Sopronig utaztunk. Négy napig tartott az út. Sem enni, sem inni nem kaptunk, WC-re nem engedtek. Kiszálltunk és gyalog mentünk Fertőrákosig. Egész éjszaka meneteltünk. Még ekkor sem kaptunk vizet. A torkunk úgy kiszáradt, hogy már nyelni sem bírtunk, és nem bírtunk menni. Ekkor puskatussal ütöttek, és úgy hajtottak tovább. Fertőrákoson ezernyolcszázán voltunk. Csűrökbe voltunk beszállásolva negyvenenként. Csak az orvosoknak engedték meg, hogy istállókban lakjanak. A hó beesett hozzánk, a szél majd szétvette a deszkákból való tákolmányt. Majdnem megfagytunk. Hübner Ortskommandant volt a parancsnokunk. A betegeket, akármilyen lázasak voltak is, kényszerítette, hogy a nagy hidegben kint dolgozzanak. Nagyon sokan haltak meg. Március 28-án útnak indultunk gyalog. Négynapi út alatt semmi élelmet, vizet nem kaptunk. Mauthausenbe érkeztünk, ahol április közepéig voltunk. Innen Gunskirchenbe mentünk, ahol az amerikaiak felszabadításáig éheztünk és szenvedtünk a leírhatatlan piszoktól, a sok terűtől, és legfőképpen attól, hogy minden reményünket elvesztettük már. Linzen, Dornachon keresztül jöttünk Budapestre. Még máma tovább szeretnénk utazni haza, és újból kezdeni szétrombolt életünket. Losonc László György Részlet a DEGOB 569. számú jegyzőkönyvéből. A géptechnikus László Györggyel felvette Oblath Margit Budapesten, a DEGOB Bethlen téri irodájában, 1945. július l-jén. 1944. április 17-én vonultam be a 101/204. munkásszázadba Jolsvára, onnan a csepeli Weiss Manfréd-gyárba kerültem. Mint védett századbeli, 1944 novemberében Budapestre kerültem, innen vittek ki azután Búcsúra, mely Szombathelytől 10 km-re van, itt azután sáncot ástunk. Március végén bevittek Ausztriába, az utat Mauthausenig gyalog tettük meg. Mauthausenben mindössze egy hétig voltam, ez alatt az idő alatt nem is dolgoztam, egy hét után azután elvittek bennünket Gunskirchenbe. Mauthausenben penészes kenyeret kaptunk, de azt is tizenketten egy kenyeret. A földön, Zeitekben aludtunk. 293
