A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban. Ipar és társadalom a 18-20. században - A Hajnal István Kör- Társadalomtörténeti Egyesület 10., jubileumi konferenciájának előadásai. Salgótarján, 1996. augusztus 22-23. - Rendi társadalom, polgári társadalom 10. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 41. (Salgótarján-Budapest, 2003)

Iparostársadalom az iparosítás előtt - Pozsgai Péter: Torna mezőváros iparosai a 19. század közepén

Pozsgai Péter Torna mezőváros iparosai a 19. század közepén

1 Egy adott település vagy terület kézműves-társadalmának történeti vizsgálatához elengedhetetlen a kézművesek létszámának megállapítása - szerencsés esetben az egyes kézművesek név szerinti azonosítása - és az iparos réteg társadalom-szerkezeti jellemzőinek feltárása. A kézművességből (fő- és mellékfoglalkozásszerüen) élők körének megbízható azonosítása rendszerint igen komoly akadályokba ütközik még a 19. században is.

2 A 19. század közepén a kézműves-összeírások egy részében csak az adózókat, másutt a céhes kézműveseket és gyakran ismét külön a céhen kívülieket, illetve a kontárokat írták össze. Általános volt a 19. század első felében, és sokszor még a század közepén is, hogy csak az adózó kézművesek szerepeltek az összeírásokban. Az adózó népességre vonatkozó összeírások azonban csak korlátozottan, illetve egyéb forrásokkal kiegészítve használhatók az egész népesség, így a kézművesek teljes körének megállapítására.

3 Ha sikerül is azonos időpontból a kontárokat és a céhes mestereket egyaránt kimutató összeírásokat találni, még mindig jó néhány alapvető kérdés marad megválaszolatlanul.

4 A kézműves-összeírások nem minden esetben tüntetik fel a legények és az inasok számát. Az esetek többségében ugyan nem lehet biztosan eldönteni, mégis nagy valószínűséggel „illetőségük" szerint írták össze az iparűzőket, így nem lehet tudni, hogy az éppen adott névsorból ki is volt Jelenlévő" az összeírás időpontjában. Csak ritkán lehet az összeírásokkal egy időben készült, családi állapotuk, vagyoni helyzetük és háztartási viszonyaik feltárására hasznosítható forrásokat fellelni, vagy ha mégis, akkor azok a legritkább esetben terjednek ki az összes kézművesre. Az ipart tartósan csak mellékfoglalkozásként űzőkről vagy azokról, akik az évnek csak bizonyos időszakában (időszaki vagy „szezonális" jeléggel) foglalkoztak kézműiparral csak elvétve lehet információt nyerni. Hasonló nehézségekbe ütközik sokszor a céhes és céhen kívüli iparosok megbízható különválasztása is. A „lokális társadalom" mikrotörténeti vizsgálatakor abban az esetben lehet a társadalom szerkezetére, illetve annak változásaira vonatkozóan érvényes megál1 Az előadás írott változata az OTKA támogatásával készült. 2 FARAGÓT. 1991. 13-23. 3 BÁCSKAI V.-NAGY L. 1984. 31-32., az iparüzők összeírásának bizonytalanságaira uo. 33-34. 4 EPERJESSYG. 1967. 21., 56-57.