Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)

ÜNNEP – HÉTKÖZNAP – EMLÉKEZET - I. HAGYOMÁNY – KULTUSZ – KÖZÖSSÉG - Praznovszky Mihály: A Madách-kultusz „ősünnepe” Nógrád megyében 1864-ben

Erdélyi dühödten fakadt ki: így devalválta ő s más tanárok is „a nemzeti ünnepet szépirodalmivá" } Arany János is hasonlóképpen nyilatkozott, személyesen átélvén a pesti Kazinczy-ünnepet. Az ünnepekkel szembeni fenntartása ellenére megérezte: az Akadémia dísztermében megtartott központi megemlékezés hangulata egészen másmilyen, mint egy irodalmi ünnepé: „A lelkesedés inkább politikai, mint irodalmi volt. A szónokokat a teremben sem hallotta mindenki, de azért, ha vivátra került a sor, hangzott ez, le a lépcsőig"

2 Kossuth Lajos emigrációs irataiban is feljegyezte a megfelelő távolságból, megfelelő rálátással nézett Kazüiczy-ünnep jellegét. Kiemelte az azokban felismerhető nemzeti sajátosságokat. Szerinte az ünnep „hatalmas nemzeti tüntetés alkalmává lett... a Kazinczy-ünnepély a magyar nemzeti szellem ébredésének ünnepe volt"? Gyulai Pál Kolozsvárott elmondott beszédében már az első mondatban meghatározta az ünnep jellegét: „... egy nagy férfiú születésének százados évnapján a magyar irodalom és nemzeti önérzet újjászületésének emlékét ünnepeljük... "

4 „A gyász népszerű ellenállási forma" - írják a Teleki László öngyilkossága körüli eseményeket vizsgálva. A temetésen nem a holttest került a sírba, hanem a nemzet. A gyász nem a költőért, politikusért volt, a haza saját végzetét siratta. Figyelmeztetés a hatalomnak, intés önmagunknak - az abszolutizmus korának politikai üzenete ez.

5 És ez a politikai üzenet nem volt sifrírozva, és a hatalom értett is a jelekből. Az 1859. december 7-re tervezett Kazinczy-ünnepet Széphalmon el kellett halasztani a hónap végére, mert „a politikai hatóság" beleszólt az elképzelésekbe. Éppen a tüntetés veszélyétől tartva adminisztrációs akadályokat támasztott, „rendes programot, felelős rendezőket akart látni, bekívánván egyúttal a mondandó beszédeket, versezeteket".

6 Balatonfüreden 1860-ban komoly rendőrségi ügyet jelentett, hogy a zalai öregek, az egykori nemzeti felkelők inszurrekciós ruháikban akartak felvonulni a Kisfaludy-szobor avatására. Meg is akadályozták ezt. 1860-ban, több mint féléves huzavona után engedélyezték a székesfehérvári Vörösmarty-szoborállító bizottmány létrejöttét, mondván, hogy „ez alkalommal is hívatlan egyének által arra fognak kizsákmányoltatni, hogy az agitatio az országban csak fokoztassék"7 Másutt nemcsak az emlékbeszédek, de olykor a pohárköszöntők szövegét is előzetes cenzúrára kérték be. Mindenki tudta, hogy az alapvető és mindenképp támogatandó szándék - szoborállítás, síremlékállítás, emlékünnep, koszorúzás stb. - azt a célt szolgál1 ERDÉLYI J. 1962, 244. p. 2 ARANY J. 1982, 466. p. 3 KOSSUTH L. 1881, 59-60. p. 4 GYULAI P. 1860, 3. p. 5 TERNÓCZKY K. 1993, 33-34. p. 6 MATOLCSY V. 1860,16-20. p. 7 FEKETE J. 1866,10. p. 49