Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)

V. A FORRADALMI MEGEMLÉKEZÉS JUBILEUMI KONSTRUKCIÓI - Madaras László: Április 4. – az ünnep

„Tapióbicske és Nagykáta községek elöljáróságainak Hivatkozással a múlt évi 5316/1925 sz. rendeletemre, melyben a Nagykáta és Tapióbicske község határán elhelyezett honvédszobornak sorsáról kíséreltem meg intézkedni - tapasztalom, hogy Tapióbicske község képviselőtestülete szűk látókörből és kicsinyes indokokból nem tud felemelkedni ana a magaslatra, amelyet pedig jelen ügyben megkívánt és helytelennek tartom, hogy a képviselőtestület csodálkozásának ad kifejezést, hogy a községi jegyző a főszolgabíró rendelete ellen tiltakozó jdentést nem küldött. A képviselőtestületnek ehhez joga nincs, a képviselőtestület kiadott rendeletem ellen panasszal élhet, az adott esetekben megfellebbezheti, de nincs jogosítva arra, hogy rendeletem fölött bírálatot mondjon, sőt, hogy a főszolgabíró alá rendelt tisztviselőt tiltakozásra hívja fel. Rendeletemnek ezen része Tapióbicske község képviselőtestületével közlendő." Mindezek ellenére 1926. március 19-re egy értekezletet hívott össze a szobor további sorsának tisztázására. Ennek az egyeztetésnek meg is lett az eredménye: még ugyanaznap a járási főszolgabíró átiratot küldött a Műemlékek Országos Bizottsága Elnökségéhez. Érdemes ezt a pár soros levelet teljességében idézni, mert rávilágít az egész vita kisszerűségére: „A nagykátai járás főszolgabírójától 1200/1926. kig. szám. Műemlékek Országos Bizottsága Nagytekintetű Elnöksége Budapest. VI. Állatkerti úti. Nagykáta község határában áll Jankovics szobrászművész által a tápióbicskei csata emlékére készített bronzszobor. Ezen szobrot - mely igazán műbeccsel bír, az odaszokott gólyák és többi madarak annyira összepiszkítják, hogy lehetetlen azt otthagyni, igyekeztem Nagykáta és Tapióbicske községek képviselőtestületeit arra bírni, hogy a szobrot hozzák be Nagykáta községbe, ahol azután a pusztulástól megmentenénk; a képviselőtestületek részéről nem találtam megértésre s így a nagytekintetü Bizottsághoz fordulok, hogy nyújtson nekem segédkezet az irányban, hogy a szobrot a pusztulástól megmentsem s a község területére behozathassam. Arra kérem a nagytekintetű Bizottságot, hogy szíves lenne velem előre közölt napon Nagykáta községbe kiszállni, a szobrot megtekinteni és szakértő véleményét velem közölni, hogy ennek alapján mint hatóság rendeletileg intézkedhessem a szobormű, behozatala tárgyában. Nagykáta, 1.926 évi március hó 19." 311