Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)

III. SZERTARTÁSOK ÉS TÖRTÉNELMI SZCENÁRIÓK - Szilágyi Márton: Dalidók az 1850-es években

nült«, mintha azt mondta volna: »Menjünk Civita vechiába gondolázni«. - Midőn Kálmán a Hunyadi-ház diadalünnepének közepén járt, azt hihette a közönség, hogy az izraeliták hosszú ünnepét akarja velünk megismertetni. - Imre azonban megmutatta, (ő volt a regisseur is) hogy a csengetésben is van művészet és tökély."

]7 A tudósítás alapján úgy tűnik, hogy az előadás minden bizonnyal élesen kettévált: a közönség előtti szereplésben gyakorlatlan, amatőr szavalókra, s professzionális szinten muzsikáló cigányzenészekre. A színészi beszédtechnikában dilettáns trió (Erdélyi, Lisznyai és Vahot) ezt azzal ellensúlyozhatta, hogy a versek kiválasztásával az esemény hazafias jellegét igyekezett erősíteni. Már ebben az első dalidóban is kitűnt azonban Lisznyai személye: ő volt az egyetlen, aki saját verseit adta elő, s ilyenformán az ő jelenléte közelítette egyedül az előadást az írói személyiség jelenlétére számító előadóesthez. Leginkább abban a felismerésben mutatkozott meg Vahot üzleti-menedzseri érzéke, hogy előtérbe állította Lisznyait, míg saját magát és Erdélyit inkább statisztaszerepre korlátozta (pl. nem tett próbát azzal, hogy ők is saját verseikből szavalván, költőként mutatkozzanak meg ebben a szituációban). Lisznyai - kivételes kapcsolatteremtő képessége révén feltehetőleg az egyetlen olyan figura volt, aki köré kiépülhetett ez a vállalkozássá terebélyesedő előadóest-típus. Abban feltehetőleg Lisznyai megélhetési nehézségei is közrejátszottak már, hogy ez az alkalmi kezdeményezés intézményesülni kezdett. A közönséggel való kapcsolatteremtésnek ez az újabb formája kiegészítette számára a versek publikálását. Ebben a vállalkozásban pedig kulcsszerep jutott Vahot Imrének, aki szervezőként s ötletadóként kezdettől ott állt a háttérben, sőt - egy darabig biztosan - közreműködőként is részese volt az előadásoknak.

18 1859-től indult el a turné első hulláma, amely - Bányai Elemér szerint - a következő településekre jutott el: Esztergom, Eger, Muzsla, Neszmély, Tata, Székesfehérvár, Veszprém, Balatonfüred, Pápa, Sümeg, Keszthely, Marcali, Somogy, Kaposvár.

19 Ahlioz azonban nincsenek forrásaink, hogy akár az útvonalat, akár az egyes előadások műsorát pontosan rekonstruálhatnánk, és - a forrásait egyébként elhallgató - Bányai adatait ellenőrizhetnénk. Nála különben ezt olvashatjuk: „Később már szervezve volt a társaság, mely igy alakult meg: a társaság trubadúrfőnöke és toaszt-ivója: Lisznyai Kálmán. Második: Vahot Imre. Ügyvivő (egyben dalénekes): Hevesi Géza. Pénztáros, akvizitőr: Benes Imre. Cigányok: Bunkó Feri (Egerből), Arany F. klarinétos, Jónás György kontrás, Vidák Lajos brácsás, Náci bőgőhordozó, Bonis Miklós és Gyula másodprimások."

20 Eszerint állandósult az első, debreceni dalidón sebtében kialakított műsorszerkezet néhány fontos eleme: egyrészt Lisznyai lett a központi figura, másrészt megmaradt a cigánybanda lényeges szere17 Hölgyfutár, 1858. december 6., 1115. p. 18 Vahot Imre személyes kezdeményezéseként írta le az első dalidé megszervezését: VAHOT 1.1880; vö. még SZANA T. 1891. 19 ZUBOLY (BÁNYAI E.) 1905,10. p. 20 Uo. 171