Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)
III. KONFLIKTUSOK A HELYI TÁRSADALOMBAN - 2. Ö. Kovács József: A zsidóság és környezetének konfliktusai a 18-19. században egy Duna-Tisza közi mintavétel alapján
életén iendíteni?6 Fontos kritérium volt a letelepedési vagy kereskedési engedélyért folyamodó személy vagyonának nagysága és önellátó képessége, ugyanis csak így nem lehetett a város és a már megtűrt hitsorsosai terhére - vélekedett a tanács. Kecskeméten is kimondottan a gyapjú - és bőrkereskedelemre való tekintettel engedték meg a zsidók betelepedését. A bőr- és gyapjúkereskedelmi monopólium ellen végül 1795. évi közös levelében éppen a kecskeméti és a nagykőrösi tanács tiltakozott az országos hatóságoknál. Kecskeméten a zsidók 1831-1837-ig például korlátlanul uralták a mészárszéktartás jogát: a görögöktől és más boltosoktól az 1820-as évektől vették át az üzleteket. 14 zsidó kézműves 1846-ban társulatot alakított. Állandó pénzügyleteket folytattak a lakossággal, a tanácssal, s mindezek az uzsoráskodás vádsorozatait indították el. Az uzsora bizonyítása nehéz volt, bár az adatok meglévő gyakorlatra utaltak. Közösségformálódás: belső tagozódás, konfliktusok, szekularizáció, asszimiláció A zsidóság tulajdonképpen - külső nyomásra is - maga alkotta meg belső rendszerének tagozódását. 7 Vizsgált korszakunkban végig felfedezhetők a vagyon és a vallási kötelékek ajtai szabályzó«, közösségen belüli hierarchia írásba is foglalt nyomai. Az emancipáció és az asszimiláció súlyos kérdései tették még nyomatékosabbá és állandóvá a zsidóságon belüli, feszültségekkel terhes megosztottságot. Belső ellentétek szegélyezték a vagyont és a létszámot tekintve gyarapodó, de ugyanakkor differenciálódó kecskeméti zsidók útját is. A keresett források elnyerése körüli konkurenciaharc volt a konfliktusok állandó okozója. A tanácsi állásfoglalások is megosztották őket. A vezető testület 1812-ben 5 csoportját különböztette meg a kecskeméti zsidóknak:8 az elsőbe az 1791. előtt is itt lakó árendásokba másodikba 1791. után a bőr- és gyapjúkereskedelem érdekében megtűrtek és éppen ittlevők tartoztak. Az előbbi kettő csoport - a kiváltságos tehetősebbek - szolgái alkották a harmadik, míg a kitiltás ellenére a városban titokban tartózkodók a negyedik réteget. Külön kategóriába sorolták a házaló, kóborló zsidókat. Az utóbbiak tulajdonképpen a teljes kitaszítottság állapotában voltak, mivel sem a város, sem a zsidó közösség nem fogadta be őket, ugyanis a zsidó elöljárók 12 Ft büntetés terhe alatt kötelesek voltak jelenteni a tanácsnak az ún. "lecsúszókat". Egy későbbi vallási vita kapcsán az is ismertté vált, hogy a helybeli zsidó családokat három "rendre" osztotta a hitközségi elöljáróság. A 136 családból 24-et az első, 60-at a második és 52-t a harmadik "rendbe" soroltak.9 Kifejezetten vagyon alapján történt a rangsorolás, s így igen jól láthatók a belső tagozódás arányai. E differenciáltság - a vagyon nagyságának ismeretében is - a betelepedő és az őket követő nemzedékek életében is állandóan érzékelhető jelenség volt. 6. Ö. KOVÁCS, Kézirat 177-178., 212., 225-264. sz. jegyzet. A kecskeméti zsidók létszáma: 1787: 16 család (81 fő), 1848: 152. cs. (808 fő), 1870: 1512 fő.; Az uzsoráskodásról, annak gazdasági-társadalmi hatóerőinek hangsúlyozásáról: SZABAD György: A hitelviszonyok, 201-202. p. In: A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában. 2. kiad. Bp. 1972.; Egy visszaemlékező szerint az uzsoráskodás inkább az alföldi vidékekre, illetve Pestre volt jellemző: MAYER, Sigmund: Die Wiener Juden. Kommerz, Kultur, Politik. Wien und Berlin, 1917. 136. p. 7. Vö. LEWIN, Kurt: A kisebbségi csoport pszichoszociológiai problémái, 272. p. In: Csoportdinamika. Bp. 1975.; MARCZALI Henrik: Magyarország története II. József korában. Bp. 1888. 2. k. 276. p. 8. Bács-Kiskun Megyei levéltár (a továbbiakban B-KML) IV. 1528. c. Az izr. kapcs. ir. 1812. 3. sz.;"IV. 1504. g. Kérelmek 1799. sz.n. 9. B-KML, IV. 1504. b. Közig. ir. 1845. 76. sz. Kecskemét földesúri széke már 1744-ben három osztályba sorolta az itteni zsidókat. IV. 1528. c. 1744. sz.n. 157
