Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája /1910–1990/ Az 1992. szeptember 2–5. között Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferencia előadásai (1994)
II. A SZOMSZÉDOS ÁLLAMOK MAGYARSÁGÁNAK STATISZTIKAI ÁTTEKINTÉSE - S. Benedek András: A magyarok Kárpátalján
A beregszászi járásban él a kárpátaljai magyarság mintegy 40 %-a. A 18. századi ruszin települések itt nem bontották meg az egységes etnikai képet. Makkosjánosi, Balazsér, Csorna és Homok telepesei már a 19. század második felére elmagyarosodtak, csak a csehszlovák időszakban és a szovjet érában történtek kísérletek, hogy a görög katolikus vallásra építve előbb statisztikailag, majd az iskoláztatással nyelvileg is "rekonstruálják" a ruszin lakosságot. A népszámlálási adatokban ez a szándék még ma is érezhető, a környezet nyelvében nem. Ruszin nyelvszigetként él viszont már évszázadok óta a beregszászi hegység peremén Kovászó, míg a Gáthoz tartozó Csikós és Nyáras Gorondon mintegy 200, még a Schönborn uradalom által telepített ruszin lakik. A csehszlovák, majd a szovjet földreform itt is telepítésekkel járt együtt, különösen az egykori Lónyay birtokokon, Bátyú vonzáskörzetében /Szvoboda, Kis- és Nagybakos mintegy egyharmadában magyar; Badó I. és Badó II., valamint Danyilovka ukrán/, valamint Zápszony mellett (Kastanove)/. Jelentős ukrán és orosz lakosság él Nagybaktán, a Területi Mezőgazdasági Kísérleti Állomáson, s a Beregszászhoz tartozó Geológustelepen. Beregszászhoz tartozik a Kígyós felé vezető vasűt mentén Tasnádtelep is. A statisztikai adatok szerint /1989/ a beregszászi járásban mintegy 12 000 ukrán él, ez a szám azonban valóban csak adat. A korábban említettekből kiindulva legalább egyharmadával kevesebbre korrigálható. A 18. századra visszavezethető etnikai változások Ugocsában alakultak a legizgalmasabban. Szabó István szerint a megye 22 községe vált magyarból ruszin többségűvé. Ezek közül több /Bökény, Farkasfalva, Tivadar, Csepe, Batár, Nevetlenfalu/ lényegében teljesen, több pedig részben visszamagyarosodott /Gödényháza, Feketeardó, Fancsika, Tiszaújhely, Mátyfalva, Karácsfalva/. Közvetlenül a Tisza mellett az ingadozó nyelvhasználat a ruszin etnikum javára dőlt el /Szirma, Sásvár, Hetény, Csorna/, s így az ugocsai magyarságot mintegy kettészeli. Érdekesen alakult Tiszaűjlak etnikai arculata is. A már kamaravárosként is vegyes lakosságú község az utóbbi időben vesztett ipari-adminisztratív és közlekedési jelentőségéből és egy kisebb mikrorégió központjaként fokozatosan túlnyomó többségében magyarrá vált /3500 lakosból 3200/. Az eredeti településszerkezetet két telepesfalu bontja meg. A Tisza jobb oldalán, Bereg megye határán Verbőckolónia, a baloldalon, a román határ közelében pedig Újakli. Mindkettő a szovjet időszak telepítése, a Vulsani vízgyűjtő építésekor költöztették le lakóikat az Alföldre. Egészében elmondható, hogy a ruszin-magyar nyelvhatár Ugocsában még ma sem alakult ki véglegesen. Ha külső erők nem befolyásolják a folyamatot, a magyarság száma a jelenlegihez képest emelkedni fog /ui. a magyar anyanyelvű görög katolikusok jelentős részét ma ukránként tartják számon, még a csehszlovák népszámlálások "eredményeként", elsősorban Csépén, de Batáron és Nevetlenfaluban is/. A máramarosi magyarság ma csak néhány nyelvszigeten, illetve szórványokban él: Técsőn 11 000-ből 3000 Huszton 2029 Visken 8 000-ből 4000 Bustyaházán 380 Aknaszlatinán 9 300-ból 3800 Rahón 1400 Kőrösmezőn 1100 Gyertyánligeten 700 Kisebb, 1-200-as magyar szórvány több ipari, illetve adminisztratív központban is található a kárpátaljai hegyvidék más részein is. A városok Az 1989-es statisztikai adatok alapján mindössze 55 157 kárpátaljai magyar lakik városokban, míg az összlakosságból 473 206. Az arányokban tehát lényeges eltérés nincs, tudnunk kell azonban, hogy a magyar lakosság jelentős része kétlaki s faluhelyen is egyre urbanizáltabb életformát gyakorol. A hegyvidéki óriásfalvaknál és Verhovinán ez még kevésbé jellemző. A nemzetiségi kisebbségek legfájóbb pontja a városok elvesztése. így van ez Kárpátalján is, de a józan számvetés érdekében le kell számolnunk azokkal az illúziókkal is, amelyek nagy többségű magyar városokat tartottak még a közelmúltban is számon. Azok a települések - adminisztratív, ipari és kereskedelmi központok - amelyek a nyelvhatáron voltak, nemcsak manipulatív módon változtatták statisztikai arculatukat, de sokban törvényszerűen is. Itt élt legnagyobb számban az ingadozó etnikai tudatú lakosság s a legnagyobb kereskedőelem, a zsidóság. Ezek különböző anyanyelvűként való felvétele s a hivatalnokréteg váltása szinte egyik napról a másikra megváltoztatta egy-egy város nemzetiségi arányait. 177
