Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája /1910–1990/ Az 1992. szeptember 2–5. között Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferencia előadásai (1994)

II. A SZOMSZÉDOS ÁLLAMOK MAGYARSÁGÁNAK STATISZTIKAI ÁTTEKINTÉSE - Dupka György: A magyarság számának, összetételének és települési területeinek változása Kárpátalján

II. A második kisebbségi korszak 1944 után: 1. a szovjet rezsim alatt a szovjet katonai és a Husztról irányított cseh polgári közigazgatás hónapjai Kárpátalján /1944 októberétől 1945 januárjáig; a kárpátaljai magyarok, németek és német nők internálása a sztálini GULAG-okba/; 2. a Zakarpatszka Ukrajnai Néptanács megalakítása 1944. november 26. és 1946 januárja között /koncepciós perek, rögtönítélő bíróságok, a kárpátaljai lakosság szervezett megtizedelése a sztálinisták által/; 3. a szovjet-csehszlovák szerződés értelmében Kárpátalját az Ukrán SZSZK egyik területévé szervezik át /1946. január 22-étől/; 4. a Szovjetunió összeomlása, a kommunista párt betiltása, a független Ukrán Köztársaság kikiáltása; az 1991. december 1-jei népszavazást követően Kárpátalja Ukrajna kötelékében marad, különleges státuszt követelnek maguknak a helyi lakosok, ezen belül a helyi magyarság jelentős része a beregszászi járásban megszavazta a Kárpátaljai Magyar Autonóm Nemzetiségi körzetet, Beregszász központtal. Az említett politikai formációk létesítésével kapcsolatos tervezeteket a kárpátaljai népképviselők járási és területi szinten megvitatták, s elfogadását az ukrán parlament elé terjesztették. Ezekre a kérdésekre pozitív választ csak a most össznépi vitára bocsátott új ukrán Alkotmány elfogadása után kaphatunk. A kárpátaljai magyarság számának, összetételének és települési területeinek változását nyomon követhetjük a 19. század második felében. Az ekkori adatok birtokában megjegyzendő, hogy megindult a helyi népesség összetételének etnikai megváltoztatása. A 19. század végén mintegy 410 ezer lakosa van, közülük mindössze 105 ezer fő magyar anyanyelvű /25,6%/, ruszin: 244 ezer /60%/. Ebben az időben népvándorlási jelenségekre is felfigyelhetünk. A Kárpátok északkeleti területéről, azaz a mai Galíciából, Bukovinából, illetve Nyugat-Ukrajnából egyre nagyobb csoportokban érkeznek Kárpátaljára a zsidó nemzetiségű lakosok, akik itt nyertek letelepedési engedélyt. Ezek többnyire német vagy magyar anyanyelvűnek jegyeztették be magukat. Létrejöttek a zsidó hitéleti és kulturális, kereskedelmi központok Ungvár, Munkács, Beregszász és Huszt székhellyel. A nagyobb ruszin településeken is kialakultak a zsidó kolóniák. Erős magyarosítás indult meg a ruszin lakosság körében. Például az egykori /tatárjárás, betegség, járvány stb. következtében elpusztult/ magyar falvakba betelepített ruszinok a századforduló után magyarokká váltak, fölvették a görög katolikus vallást. Ez történt többek között az egykori Ugocsa megyei Tiszabökényben, Tiszafarkasfalván, Batáron, Karácsfalván stb. Az ukrán történészek ezt a magyarosítási politikát ma is szigorúan elítélik és tanulmányaikban vissza-visszatérő témaként szerepel. Az 1910-es népszámlálás A jelzett évben megtartott népszámlálás adatai szerint Kárpátalja lakosainak száma 500 ezer, ebből magyar 185 ezer. A harminc évvel korábbi adatokhoz viszonyítva a magyarok aránya 25,7%-ról 30,6%-ra emelkedett. A nagyfokú gyarapodás fő kiváltóit fentebb már említettük. Itt csupán kiemeljük azt a szembetűnő tényt, hogy Ungváron és Munkácson a lakosság 30-40%-át kitevő zsidó vallásúak szintén magyarnak tartották magukat. így e két településen a magyarok aránya 82-73 %-ot ért el. Magyar többségű városnak számított még Beregszász, Nagyszőllős, Csap, Técső. Jelentős volt a magyarok száma a mai adatokhoz viszonyítva Huszton, Rahón, Kőrösmezőn, Szolyván, Szerednyén és Ilosván. Az akkori Kárpátalját belakó nemzetiségek közül a legnagyobb fokú urbanizáltságot a magyarok körében tapasztalhattuk. Ismert történelmi tények idézték elő a lakosság különböző népcsoportjainak csökkenését, illetve stagnálását. Az első világháború életerős férfiakat pusztított el. Az elszegényedés következtében megindult az Amerikába és a nyugati országokba történő kivándorlás. Az 1918-1919-es forradalmi események, a cseh és román megszállás, a trianoni békediktátum jelentősen megváltoztatta a térség etnikai összetételét. Ezrek változtatták meg települési helyüket, illetve váltak áldozatává a különböző államfordulatoknak. Az 1921-es csehszlovák népszámlálás Az első kisebbségi korszak súlyos csapást mért a helyi magyarságra. Egyetértek Kocsis Károly magyarországi kutatóval, aki a következőképpen értékelte az 1921-ben megejtett csehszlovákiai népszámlálást Kárpátaljára vonatkozólag: "Az itteni magyarok 1910-ben rögzített 185 ezernyi lélekszáma az 1921-es csehszlovák nemzetiségi 165