1970. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 22. Budapest adatai I. (1973)

III. A NÉPESSÉG SZEMÉLYI ÉS HÁZTARTÁSI ÖSSZETÉTELÉNEK VÁLTOZÁSA,VALAMINT LAKÁSHELYZETÉNEK ALAKULÁSA AZ 1970. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS ADATAI ALAPJÁN - Demográfia

A NÉPESSÉG NEMEK SZERINTI ÖSSZETÉTELÉNEK ALAKULÁSA 100 esztendővel ezelőtt Magyarország népességének nemek szerinti megoszlása a kivánatos egyensúlyi állapottól csak árnyalatnyit tért el, s közel félévszázadon keresztül úgyszólván alig változott. Az I. világháború azonban jelentős kilengést eredményezett. A férfinépességet ért veszteség nyomán 1920-ban a nőtöbblet már számottevő volt, majd a II. világháború során a nők túlsúlya tovább fokozódott (jóllehet ez a háború már a polgári népesség, s köztük a nők sorában is súlyos pusztítást okozott). 1949-ben 1 000 férfira 1 081 nő jutott az országban. Az azóta eltelt időszakban a nőtöbblet jelentékenyen mérséklődött, de az egyensúlyi állapot lényegében csak a két háború sújtotta évjáratok kihalása után állhat helyre. Budapesten a két nem arányában 1870 óta alapvető változás következett be. Mig 1870-ben 1 000 férfira csak 983 nő jutott, addig a következő évtizedtől kezdődően az országos átlagot magasan meghaladó, s több évtizeden keresztül alapvetően növekvőnek mondható nőtöbblet alakult ki a fővárosban. A főváros a nők számára mindig több, illetve többféle munkaalkalmat kinált, mint a vidék, s a nagyvárosi fejlődés útjára lépett Budapest az ország női népességére igen jelentős vonzást gyakorolt. A háborús események Budapest népességének nemek szerinti összetételében az ország egészéhez viszonyítva is kiugró módosulást eredményeztek. 1910 és 1920 között 1 028-ról 1 139-re, 1941 és 1949 között 1 129-ről 1 186-ra nőtt az 1 000 férfira jutó nők száma. Az 1910 és 1920 közötti időszakban a nőtöbblet ugrásszerű emelkedésében lényegében két tényező játszott szerepet: egyrészt a háborús veszteség, amely a helyben lakó férfinépességet érte, másrészt a bevándorlás, amely ezekben az években sokkal nagyobb arányban gyarapította a nők számát, mint a férfiakét. A háború időszakában a főváros munkaerőszükségletének kielégítésében a nők szerepe számottevően megnőtt. 1910 és 1920 között a főváros népességének 122 ezer főnyi gyarapodásán belül a férfi népesség száma csak 29 ezerrel, ugyanakkor a nőké 93 ezerrel növekedett. A nőtöbblet Budapesten - az országos tendenciától eltérően - a 20-as években sem mérséklődött. A vándorlások még ebben az időszakban is elsősorban a nők számát növelték, s mig országosan 1920 és 1930 között 1 062-ről 1 044-re csökkent az 1 000 férfira jutó nők száma, addig Budapesten 1 139-ről 1 152-re emelkedett. 1930 és 1941 között azonban már Budapesten is nagyobb mértékben nőtt a férfi népesség száma mint a nőké, s a nőtöbblet valamelyest mérséklődött. A javuló tendenciát a II. világháború hamarosan megtörte. 1949-ben a nőtöbblet nagyobb arányú volt, mint az elmúlt 100 évet tekintve bármikor. 1941 és 1949 között a női népesség száma 46 ezerrel, a férfi népességé 77 ezerrel csökkent Budapesten, s a férfiak aránya a népességben az 1941. évi 47 %-ról 45,7 %-ra esett vissza. A felszabadulás utáni első népszámlálás időpontjában 1 000 férfira 1 186 nő jutott Budapesten, 105-tel több mint országosan. 1949 óta a nőtöbblet folyamatosan mérséklődött. A férfiak aránya 1949 és 1970 között 45, 7 %-ról 46,4 %-ra nőtt, s ezzel az 1 000 férfira jutó nők száma 1 186-ról 1 155-re csökkent. 42*