1920. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1929)

I. Általános jelentés - D) Általános népleírás

24* lelken aluli község lakosait, akik bár nem közigazgatási értelemben vett, de mégis jellegüknél fogva városokul tekinthető helységekben laknak. A 8. sz. táblázaton (1. a 11. lapon) az 1920. évi terület városainak az 1910. évivel szembeállított lélekszám- és szaporodási adatain felül a 10.000 léleknél népesebb községek adatai is bennfoglaltatnak és szaporodási arányaik országrészenkint szembeállíttattak a törvényhatósági jogú, a rendezett tanácsú városok, valamint a többi községek szaporodási arányaival. A törvényhatósági jogú és rendezett tanácsú városok szaporodási arányában az utolsó 10 évben mutatkozó egyes jellegzetesebb különbségekről már föntebb megemlékeztünk. A 10.000 léleknél népesebb községek országos szaporodási aránya (9'8%) messze túlhaladja a többi községekét (3-3%-ot), de a városok országos szaporodási arányának (6'6%) is jóval fölötte áll. Különösen a Duna-Tisza közén a főváros szomszédságában fekvő 10.000-nél népesebb községek rohamos fejlődése okozza ezt az arányalakulást, de nagyban hozzájárul más olyan községek erőteljes előretörése, amelyek 1910-ben még 10.000 lelket nem is számláltak. Ilyenek Felsőgalla (39'9), Csepel (47*9), Gödöllő (35-6), Kunhegyes (11"7), Lajosmizse (7*9), Pestszentlőrinc (50's), Hajduhadház (6"7), Sarkad (12-i). Az 1920-ban 10.000 léleknél népesebb községek közül hétnek a lélekszáma megapadt. Ezek a Duna jobb partján Dunaföldvár, Mohács, Mór és Paks, a Duna-Tisza közén Dévaványa, a Tisza jobbpartján Szarvas és Tótkomlós. 2. A népesség születési hely szerint. A népességnek származási hely szerint való részletezése általában a belső vándorlások irányát van hivatva megvilágítani. Különös jelentősége ennek az összeállításnak (9.sz.tábla 1. a 12.1apon) 1920-ban az, hogy a trianoni határok között megmaradt népességnek származási adatait a kettészakított vármegyék megmaradt és elcsatolt területe, valamint az ország mai és eredeti területei szerint is részletezi. Ebből az összeállításból is láthatjuk, hogy a mai országterületen élő népesség nem csekély hányadát, 7'0%-át, a szülőföld feledhetetlen kapcsolata fűzi az anyaországtól a trianoni békeokmányban elszakított területekhez. Amint a magyar anyaország népességének 1890—1910 között 98-7—98-6%-a, úgy 1920-ban a mai terület népességének is 98*7 %-a a volt Magyarbirodalom területén született. Ezzel szemben a trianoni határok között élő népesség csupán 91'4%-ának ringott a bölcsője a mai országterületen. A városi lakosságnak meg épenséggel alig több mint háromnegyed része született a kegyetlenül megszabott határaink között és 16'9%-uknak szülőföldje az idegen uralom alá került országterületeken van. A városokban egyébként a helybeli születésűek kisebbségben vannak (48-o%), ami természetes következménye a városok felé tóduló és mindinkább fokozódó vándormozgalomnak, bár ha a mai terület adatait — más híján — összehasonlítjuk a Magyarbirodalom városaira vonatkozó 1910. évi adatokkal (45'6% helybeli születésű), azt kell látnunk, hogy aa ország széttagolása után a kezünkön maradt városokban valamivel kedvezőbb a helyzet. A kettészelt Komárom-Üjvárostól eltekintve — ahol a város lakosságának csupán 12'8%-a helybeli születésű — a legkevesebb helybeli születésűt Pécsett (39- 1%) és a fővárosban (41" 1%) találunk, erősen megközelíti azonban ezt az arányt az északkeleti határszélhez közel eső Miskolc is (42'7%), ahol az északkeleti elszakított felvidék elűzött intelligenciájának nagy része keresett és talált menedéket. Budapesten 1910-ben a helybeli születésűek aránya még kisebb volt (35'4%), a visszaesést két körülményből lehet származtatni. A fővárosi lakosság egyrészt valóban helyhezkötöttebb valamivel, másrészt a főváros felszívóhatásának köre, mely az egész országra kiterjedő távoli vidékekig is elért, a trianoni határok következtében hirtelen rendkívül megszűkült. A legcsekélyebb vonzóerejű városunk Hódmezővásárhely, mert lakosságának 84-6%-a helybeli születésű. Tekintetbe kell azonban itt venni a város rendkívül nagy területén elszórtan élő és túlnyomórészt földmíves-lakosságot, mely vándormozgalom tekintetében inkább a megyei törvényhatóságok jellegzetességét mutatja. A megyei törvényhatóságok közül a legtöbb helybeli születésűt (82'6%) Hajdúban, a legkevesebbet (53'6%) Somogyban látjuk, itt az alacsony arányt legnagyobb valószínűség szerint az élénk vándormozgalmáról ismeretes gazdasági cselédség nagy száma idézi elő. Különösen a városoknak a közelebbi és távolabbi vidékekre való vonzóerejét mutatja az ugyanazon és a más megyékben született lakosság arányszáma. Az alföldi nagykiterjedésű és leginkább földmíves-lakosságú egyes városoktól eltekintve, legtöbb városunk több embert vonz más vármegyéből, mint abból, melynek a területén fekszik. A városokban találjuk az elcsatolt terülteten született népességnek is a legnagyobb számát. Komárom-Újvárosban 42-5%, Budapesten 21*i%, Miskolcon 16*8%, Sopronban 15-5%, Debrecenben 13-8%, Szegeden 12*8%, Győrött 11-9% az elcsatolt területeken született. Egyéb külföldi születésűek elenyésző csekély számban élnek a mai területen, ezek közül legtöbb — különösen a Duna-jobbparti országrészben — a régi Ausztria területén született. A távolabbi országokban szülöttek között jelentékeny rész az Amerikából visszavándorolt családok gyermeke, a fővárosban pedig a külföldi követségek és konzulátusok személyzete. Minden egyes törvényhatóságnak az összes többi törvényhatósággal való népcseréje és ennek alapján a népesség belső vándormozgalmának nagysága és iránya a 10. sz, tábla adataiból (1. a 13. ésjköv. lapokon) olvasható ki. 1920-ban a mai határok közti területen született népességnek 36'2%-a nem találtatott a szülőhelyén, hanem más helységben. A törvényhatóságok egymásközötti népcseréje Hódmezővásárhely kivételével az összes törvény-