1920. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1929)

I. Általános jelentés - D) Általános népleírás

23* a városnak a fejlődése várossá alakulása óta sokkal nagyobb arányokat öltött, mert 1900—1910 között csak 22*9%-os volt a szaporodási aránya. Kaposvár viszont az utolsó évtizedben kevésbé szaporodott, mint az előzőben, amikor is 32*4% volt a népnövekedési aránya. Zalaegerszeg megint az 1900—1910. évi 10- 9%-os fejlődéssel szemben az utolsó évtizedben több mint mégegyszer akkora, 22" 1 %-os tényleges szaporodással tűnik ki. Ezt a nagyarányú szaporodást azonban a népszámlálás idején ott fennállott népes internálótábor magyarázza. Megfogyatkozott 39 járás és 4 rendezett tanácsú város népessége. A fogyó népességű járások rendszerint összefüggő területen találhatók, így a DunaDráva szögén Baranya vármegye mind a 7 járása, melyhez észak felé csatlakozik Tolna vármegye 5 járása (a dombóvári kivételével mind) és Szekszárd rendezett tanácsú város. Ezektől nyugatra Somogy vármegye a két előbbi megyével közvetlen szomszédos szigetvári, kaposvári és igali, majd ezektől nyugatra következő barcsi, marcali és nagyatádi járásai, továbbá Zala nagykanizsai járása. Ez a legnagyobb komplexum, mely 19 járást és egy rendezett tanácsú várost foglal magában. Vas megye muraszombati és Zala vm. alsólendvai járása a mai terület délnyugati csücskén ugyancsak összefüggő rész. A Duna jobb partján van még ilyen fogyó népességű összefüggő terület, mely a veszprémmegyei devecseri, zirci és fej érmegyei móri járásokból áll Pápa rendezett tanácsú várossal együtt. A Duna-Tisza közén Bács-Bodrog vármegye 4 járása közül 3 alkot egy fogyó népességű összefüggő területet, melyhez még a közel eső torontálmegyei törökkanizsai járást lehet hozzászámítani. A mai országterület északkeleti részén Bereg vármegye mindkét járása a szabolcsmegyei dadai alsó és a szatmármegyei fejérgyarmati szomszédos járásokkal szintén összefüggő fogyó lakosságú terület. A többi 8 fogyó népességű járás elszórtan fekszik. Legerősebben fogyatkozott meg a baranyavári (10*2%) és a törökkanizsai (10*i%) járás népessége az utolsó decennium alatt. A 6. számú tábla népsűrűségre vonatkozó járási adatait szemlélve megállapíthatjuk, hogy — bár még egyes szomszédos járások között is mutatkoznak nem csekély eltérések — a népsűrűség a mai országterületen sokkal egyenletesebben eloszló, mint az 1910-ben és azelőtt a régi országterületen tapasztalható volt. Legsűrűbben lakott járások, ahol a népsűrűség 100-on felül emelkedik, a főváros közvetlen szomszédságában vagy távolabbi övezetében egy összefüggő területen fekiisznek. Ilyenek a pestmegyei központi (564'2), váci (185*8), gödöllői (1616), gyömrői (128*7), pomázi (112*i) és a hevesmegyei hatvani (111*6) járások, továbbá az egymáshoz közel eső orosházi (107'8) és csongrádi (107'3) járások, végül a sűrű bányászlakosságú tatai (102-i) járás. Az ország ősi területén 1910-ben 26 járás volt, melyekben csak 20—30 körül mozgott a népsűrűség, a mai területen 1920-ban csak három járásban, a balatonfüredi (36'8), a bódvaszilasi (39'2) és a muraszombati (39-5) járásban marad a népsűrűség negyvenen alul, ezenkívül is csak 20 olyan járás akad, ahol [^km-ként 50-nél kevesebb a lakosság. Az egyes városok népsűrűségi arányai között már igen nagy különbségeket találunk. Legsűrűbben lakott a mindössze 7 Hkm-re kiterjedő és úgyszólván teljesen beépített Újpest és Kispest. Előbbiben 8.070, utóbbiban 7.294 lélek jut egy-egy n

k

m"

r

eA főváros csak ezek után következik, 4.788-6 laksűrűségi arányával. Négyzetkilométerenkint ezernél több lélek még csak Szombathelyen (1.157) és Miskolcon (1.074-9) van. Ezekkel szemben az alföldi, nagy külterületekkel bíró városok népsűrűségi arányszáma a járásokénak a nívóján mozog, sőt több helyütt jóval alatta is marad, mint Kiskunhalason, ahol csak 40*4 fő jut egy nkm-re. További 11 városban közöttük Hódmezővásárhely és Kecskemét törvényhatósági jogú városokkal a népsűrűség aránya a 100-on alul marad, még a 103.186 lélekszámmal bíró Debrecenben is csak 107'8 fő esik egy négyzetkilométerre. A népesség tömörüléséről tájékoztat a 7. sz. táblázat (1. a 10. lapon). Trianonban megszabott határaink között maradt 3.468 község, melyekből 1.854, azaz a községek 53*5 %-a ezer lelken aluli népességű; 1.001—5.000 lakossal bírt 1.389 község, ami a községek további 40'0%-át teszi, 130 község (3-8%) népessége 5.001—10.000 lélekszám között mozgott és 95 község (2'7%) lélekszáma a 10.000 lelket is meghaladta. A mai terület 1910. évi adataival való egybevetés azt mutatja, hogy a csekély arányú népszaporodás ellenére is a kisebb népességű községek száma van általában fogyóban, a nagyobb lélekszámúaké fokozatosan emelkedő, bár ez a szabályszerűség 1910-ről 1920-ra az egyes kategóriáknál meg-megszakad. (1910-ről 1920-ra az ezer lelken aluli községek 0'6%-kal fogytak, az 1.001—5.000 lakosúak száma szaporodott 0'1%-kal, az 5.001— 10.000 népességűek száma stagnált, de a 10.000 lelken felüliek száma ismét emelkedett 0'3%-kal.) A néptömörülés fokát közelebbről világítja meg az egész népességnek a lélekszámkategóriákba sorozott községek között való megoszlása. Az ország lakosságának ugyanis több mint a fele (51'4%-a) 5.000 leieknél népesebb községekben él. További jó harmada (36'0%-a) 1.001—5.000 lélekszámú község lakója és csak 12*6% él 1.000 léleknél kisebb községekben. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni azt, hogy különösen a nagy külterülettel bíró alföldi városokban a város területéhez tartozó lakosságnak csak egy része alkotja a város magvát, a tulajdonképeni városias jellegű tömörülést, míg nagyrészük a kisközségeknél is lazább összefüggésű területen, tanyákon él. így pl. külterületi lakos Hódmezővásárhely 60.922 lakosából 24.082, Szeged 119.109 lakosából 39.009, Kecskemét 73.109 lakosából 37.532 stb. (lásd 1920. évi népsz. I. közlemény 2. sz. tábláin). Ezzel szemben viszont városias tömörülésben élőknek kell tekintenünk igen sok oly 10.000