1910. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1920)

I. Általános jelentés - C) Általános népleírás

70* Legrohamosabban foglalt tért a magyarság a két felvidéki országrész városaiban, a hol igazán meglepő példáit látjuk ennek a folyamatnak ; pl. Selmeczbányán 19'9%-ról 41'8-re, Breznóbányán 10'3-ről 24'2-re, Körmöczbányán 19'9-ről 33'3-re, Zólyomban 30-s-ről 56-5 -re, Bartfan 16'3-ről 33'1-re, Dobsinán 14'6-ről 34'6-re, Kisszebenben 20'9-ről 35'5-re, Poprádon 17'0-ről 30'2-re nőtt a magyarság aránya 10 év alatt. Abszolút többségre emelkedett a magyar lakosság a tíz év folyamán Kőszegen, Nvitrán, Zólyomban, Szentendrén, Nagyrőczén, Fogarason és Vajdahunyadon, tehát 7 városban, relativ többségre pedig Beszterczebányán, Dobsinán, Eperjesen, Lúgoson és Nagybecskereken, összesen öt városban. Ezzel szemben nem szabad elhallgatnunk, hogy 25 városban csökkent a magyarság arányszáma, de többnyire olyanokban, a hol vagy majdnem kizárólagos a magyarság, tehát a hol csak néhány idegen család beköltözése is már érzékenyen befolyásolja az arányszámokat, vagy olyanokban, a hol alig van magyar lakosság s a hol épen e miatt az arányszám csökkenésének nincs nagy jelentősége. Azokban a városokban, a hol a nyelvek küzdelme folyik az elsőségért, csak igen ritka esetben vesztett tért a magyarság, így Désen, Dicsőszentmártonban, Erzsébetvárosban, Gyulafehérvárt, Tordán és Vízaknán észlelhető a magyarság visszaszorulása részint a románokkal szemben, részint abból az okból, hogy a czigányolc helyesebben vétettek fel. Feltűnő nagy még a magyarság arányának csökkenése Fehértemplomban, a hol azonban főkép hely őrs ég változás idézi azt elő, ez okozza e városban a románok és szerbek arányának feltűnő megnövekedését is. Egyéb városokban csak elvétve fordul elő egyes nemzetiségek arányának feltűnőbb növekedése. Megemlíthető mégis, hogy a tótok néhány szepesi városban foglaltak rohamosabban tért a németek rovására, így pl. a tótok aránya Gölniczbányán 25'0%-ról 28'6-re, Késmárkon 19'2-ről 25'á-re, Leibiczon 42'4-ről 47'i-re, Szepesbélán 35'3-ről 43'5%-ra nőtt s a két utóbbi városban ezzel a német abszolút többség is megváltozott tót relativ többséggé. A románok szintén inkább ott foglaltak tért, a hol szászokkal állanak szemközt, de néhány magyar városban is, így Beszterczén 31'1%-ról 33'8-re, Désen 23'5-ről 25'4-re, Erzsébetvárosban 19"6-ről 21-3-re, Gyulafehérvárott 42'0-ről 44'5-re, Medgyesen 29-o-ről 31'6-re, Nagyszebenben 24'0-ről 26'3-re, Szászrégenben 15'4-ről 18-o-ra és Tordán 22'8-ról 25'2-re emelkedett arányszámuk. Ideiktatjuk végül azokat az arányszámokat, a melyek azt mutatják, hogy a magyarságnak és az egyes nemzetiségeknek hány százaléka élt a városokban és hány a vidéken a két utolsó népszámlálás szerint : . Városokban Vidéken Anyanyelv 190Q igiQ igoo 191

0 Magyar 27-o 28e 73-o 714 Német 20*4 19-a 79-« 80's Tót 8-4 8-1 91-« 91-9 Román 4'a is 95's 95's Anyanyelv Városokban 1900 1910 Vidéken 1900 1910 1-s l-I 98-8 98-9 7-9 9-3 92-1 90-7 9*6 lO-I 90-B 89-9 29-5 26-4 70-s 74'« Általában 17-8 19-o 82-2 81-o Leginkább városlakó e szerint a magyarság, a melynek 28-6%-a él a városokban, azután az egyéb alatt összefoglalt kisebb nemzetiségek következnek, bár ezek között városiasság tekintetében igen nagy ellentétek vannak. így a bunyeváczoknak, sokáczoknak nagyobb része két városban, Szabadkán és Zomborban tömörül, a többnyire újabban bevándorolt cseheknek és lengyeleknek is jelentékeny része a városokban keresi kenyerét, az olaszok szintén túlnyomóan városi (fiumei) lakosok, ellenben a vendeknek csak igen kis része, a czigányoknak meg épen csak egy teljesen jelentéktelen töredéke él a városokban. Harmadik helyen a németek állanak, kiknek még közel egy ötöde városi lakos, ellenben majdnem kizárólagosan falusi lakosságnak lehet mondani a románokat és még inkább a ruthéneket. Hogy ez a körülmény a műveltségi viszonyokra milyen befolyással van, később fogjuk látni. Érdekes, hogy bár 1900 óta általában a városi lakosság aránya erősen emelkedett a vidéki rovására, nem mindegyik nemzetiségnél látjuk e folyamatot. így csökkent a városi lakosság aránya a németeknél, tótoknál, ruthéneknél és az »egyéb« anyanyelvűeknél. A belső vándorlások adataiból ki lehet deríteni azt, hogy ezek a nemzetiségek is ép így tódulnak a városokba, mint a többiek, de jó részük felszívódván a magyarságba (a németek helyenkint a tótságba), a városokra eső kontingensük fokozatosan csökken. Az »sgvéb« anyanyelvűeknél ezenkívül elősegíti e folyamatot a galicziai lengyel parasztság betelepedése és a vidéki czigányok nagy szaporodása. Az egyes nemzetiségeknek nem, kor és családi állapot szerint való megoszlását vizsgálva, több érdekes és tanulságos tapasztalatot tehetünk. A nemek aránya pl. a két utolsó népszámlálás szerint a következőkép alakult nemzetis égen kint : Anyanyelv 1.000 férfira esett nő 1900 1910 Az arányszám növekvése 999 1.063 999 1.080 17 Tót 1.089 1.106 17 975 985 10 1.038 1.065 27 1.016 1.052 36 945 989 44 Egyéb 929 968 39 Általában.... 1.009 1.019 10 A két nem aránya nemzetiségenkint nagyon különbözőkép alakul. Látjuk, hogy legnagyobb nőtöbbletük van a tótoknak és németeknek, erős a nőtöbblet a ruthéneknél és ujabban a horvátoknál is. A magyarságnál a két nem úgy most, mint előbb is, majdnem ellensúlyozza egymást, ellenben a szerbek-