1900. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 10. Végeredmények összefoglalása (1909)

I. Általános jelentés - C) Általános népleirás

40* Mig tehát az 1000 léleknél kisebb községek az összes községeknek 66'o°/

0-át teszik, a bennük lakó népesség csak 25"4°/

0-a az összes népességnek ; ellenben 29

,9°/

0-a a népességnek 5000-nél nagyobb népességű községekben lakik, holott az ilyen nagyságú községek csak 2"8°/

0-át képviselik a községeknek. A népesség tömörülését a nagyobb községekbe érdekesen mutatja az előző népszámlálás eredményeivel való összehasonlítás. A községek legkisebb kategóriái számban mind megíogytak, úgy hogy míg 1890-ben még 8754 község volt 1000 léleknél kisebb népességű, 1900-ban már csak 8324, az 1000—5000 lakosságú községek száma ellenben 3625-ről 3926-ra emelkedett, az 5000—10.000 lelkes községeké 202-ről 235-re s a 10.000-nél népesebb községek száma 106-ról 120-ra. Még nagyobb a változás a községek egyes kategóriáiba tartozó lakosság számánál, mint az alábbi összeállítás mutatja : . . _ . . , .... Lélekszám Szaporodás A községek kategóriái 1890 i

m o

/

o.

ba

n 1000 lelken alul 4,322.391 4,242.535 — 1'» 1000—5000 lélekig 6,793.065 7,469.215 10'o 5000—10.000 » 1,346.680 1,593.789 19'a 10.000 lelken felül 2,700.852 3,416.035 26 s Az 1000 léleknél kisebb községek lélekszáma tehát határozottan fogyott, a községek többi kategóriáinak lélekszámánál pedig a szaporodás százalékos aránya a magasabb kategóriákkal párhuzamosan növekszik ; a legnagyobb szaporodás a 10.000nél nagyobb népességű községek lélekszámánál mutatkozik. Nem szabad azonban szem elől téveszteni azt, hogy a községeknek a lélekszám-kategóriákba való sorozása az illető népszámlálás idején volt állapot szerint történt, tehát az egyes kategóriákban nem teljesen ugyanazok a községek szerepelnek, mert azok egy része idővel a magasabb — kivételesen az alacsonyabb — kategóriába jutott. A fentebb említett fogyás tehát nem azt jelenti, hogy az 1890-ben vagy 1900-ban 1000 léleknél kisebb községek lélekszáma megfogyott, hanem hogy 1900-ban r9°/

0-kal kevesebb ember lakott ezer léleknél kisebb községekben. Hogy az egyes községek lélekszáma a kisebb kategóriákban is szaporodott, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az átlagos lélekszám a 200—300 lélekig terjedő kategória kivételével, valamennyi kategóriában nagyobb lett. Az 1000 lelken aluli községek átlagos lélekszáma 494-ről 510-re emelkedett, a mi, tekintetbe véve azt, hogy éppen az 1000 lélekhez legközelebb álló községek kerültek magasabb kategóriába, elég nagy szaporodást tételez fel. A fentebbi összeállításból láttuk, hogy a lakosság éppen a legnagyobb népességű községekben szaporodott a legnagyobb arányokban. Minthogy ezeknek a községeknek túlnyomó része közigazgatási értelemben vett város, e helyen foglalkozunk városaink fejlődésével, az ú. n. városba tódulással ; a mely a modern néptömörülésnek jellemző tünete. Nálunk ugyan a város fogalmát nehéz elhatárolni a faluétól, mert akárhány közigazgatásilag városnak nevezett községünk van, mely lakosainak foglalkozására és külső képére nézve alig különbözik a falusi községektől, viszont sok olyan nagyközség akad, a mely úgy lélekszáma, mint lakosainak foglalkozási viszonyai, valamint építkezési módja tekintetében bátran városnak volna tekinthető ; minthogy azonban nagyjából mégis a közigazgatási értelemben vett városok mutatják fel a városiasságnak legtöbb ismérveit, mint a nagyobb lélekszámot, az ipari foglalkozások nagyobb arányát, a kulturális élet tényezőit, azért egyéb alkalmasabb osztályozás hiányában a törvényhatósági jogú és a rendezett tanácsú városokat tekintjük statisztikai értelemben vett városoknak is. A 7. és 8. sz. táblákon (1. a 17. és 18. lapon) összeállítottuk a városok lélekszámát az utolsó négy népszámlálás szerint országrészenkint szembeállítva a vidék (kis- és nagyközségek) népességével, hogy a városok fejlődése a vidékével az ország egyes részei szerint is összehasonlítható legyen. A 31 éves fejlődésre tekintve vissza, azt látjuk, hogy 1869 óta a kis és nagyközségek népessége 19'i°/o-kal, a rendezett tanácsú városoké (ideszámítva a társországokban az »egyéb« városokat is) 33'2°/

0-kal, s a törvényhatósági jogú városoké 77'6°/

0kal szaporodott. Minél magasabb fokú tehát a közület, a szaporodás annál nagyobb. E szabályszerűség azonban nem mindenütt mutatkozik, azért érdemes a városok fejlődését országrészek szerint vizsgálni, hogy a szabálytól való eltérés okaira rámutathassunk. Az alábbi összeállítás képet ad a városok két kategóriájának és a vidéknek különböző szaporodási viszonyairól : Országrész A törvényhatósági jogú A rendezett tanácsú A vidéki Az összes polgári Országrész városok népességének népesség Országrész szaporodása 1869—1900 "»/o-ban Duna bal partja 28"« 30-0 17-0 18-1 Duna jobb partja 46-0 56-s 18-0 20-4 Duna-Tisza köze 98-9 31-0 37-0 52-1 Tisza jobb partja 63-7 31-7 8-« 11-5 Tisza bal partja 56-a 30-1 23-7 23i Tisza-Maros szöge 42-s 28-e 14i 168 Királyhágóntúl 62* 31-9 lit 14-x 112-s — — 112-8 Magyarország Horvát-Szlavonországok Magyarbirodalom 77-s 83-0 77". 32-8 42-0 33-2 17-s 28-s 19i 23-1 30-4 24-0 Legelőször is az anyaország és a társországok adatait hasonlítva össze, kiviláglik, hogy a Dráván túl úgy a városok mindkét kategóriájában, mint a vidéken jóval nagyobb volt a népesség szaporodása, mint a Dráván innen. Az említett szabályszerűség az arányszámok alakulásában a társországoknál is mutatkozik, a hét országrész közül azonban a három elsőben nincs meg a fokozatos esés a vidéki népesség szaporodási aránya felé. A Duna bal partján a rendezett tanácsú városok népessége jobban szaporodott, mint a törvényhatósági jogú városoké ; ez