1900. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 10. Végeredmények összefoglalása (1909)

I. Általános jelentés - C) Általános népleirás

38* Dunán túl képez összefüggő területet. Nagyon megapasztotta még a kivándorlás a természetes szaporodást a felvidéknek a már felsoroltak szomszédságában fekvő megyéiben, mint Turóczban, Szepesben, azután az ország nyugati szélén fekvő vármegyékben : NyitrátólVarasdig; az Alföld déli részein Bács-Bodrog, Torontál és Csanád vármegyékben. Erős volt még a kivándorlás Hevesből, Fogarasból és a tengerparti Lika-Korbava vármegyéből. Ezzel szemben a már említett Pest vármegyén kivül nem kevesebb mint 10 vármegye volt még, a melyek bevándorlási többletet mutatnak fel ebben az időszakban, még pedig Hunyad (6"6°/

0), Pozsega (4*7), Borsod (4*3), BeszterczeNaszód (2*9), Belovár-Körös (2*7), Krassó-Szörény (1*7), Szeben (l'o), Verőcze (0*7), Szerém (0*6) és Szolnok-Doboka (0*2). E vármegyék szintén két összefüggő területet alkotnak, melyek közül a_szjäsaiaiai állandó bevándoiló terület, hova nemcsak MagyarOfsZagból, hanem Ausztriából, sőt maguknak a társországoknak többi részeiből is folyik a betelepülés. A másik összefüggő terület, mely Krassó-Szörény, Hunyad és Szeben vármegyéket foglalja magában, csak véletlenül keletkezett, mert mind a három vármegyében más-más okok idézték elő a bevándorlási többletet. Krassó-Szörényben, mint már említettük, telepítés történt nemcsak a bég§^, hanem a facseti" járásban is, Hunyad vármegyében első sorban a petrozsényi járás szénbányáinak vonzóereje, másrészt az aranybányászat és a vasipar fejlődése okozta a természetes szaporodást jóval meghaladó népnövekvést. Szeben vármegyében végre Nagyszeben város erőteljes fejlődése nyilvánul meg a vármegye népszaporodási arányában, a mit a Romániába irányuló kivándorlás csökkenése is elősegített. Erősen kiválik Borsod is a szomszédos megyék közül 4"3-et tevő bevándorlási többletével, a mely már a járások szaporodásánál említett okok s azonkívül Miskolcz város nagy emelkedésének következménye. Városaink népnövekvésében a bevándorlás kétszerte nagyobb szerepet játszik, mint a természetes szaporodás : az 1890—1900 közti tiz év alatt városi törvényhatóságaink népessége a születések többlete folytán csak 9'0°/

0-kal növekedett volna, holott tényleg 27-9°/

0-kal lett nagyobb, a bevándorlási többlet tehát a népesség 18'd°j

0-á,Ta rúgott. Némely városaink tisztán csak bevándorlás útján növekednek, sőt anélkül népességük fogyásnak indulna ; például Temesvárott 213-mal, Eszéken meg éppen 655-tel haladta meg tiz év alatt a halálozások száma a születésekét s ennek daczára előbbi város lakossága 9595-tel, az utóbbié pedig 3446-tal gyarapodott. Aránylag legnagyobb volt a bevándorlási többlet Zágrábban (41-o°/

0) és Budapesten (31*5), 20°/ o-on felüli volt még Pécsett, Aradon, Temesvárt, Kolozsvárt és Maros-Vásárhelyt, legkisebb vonzereje volt ellenben Bajának (0"4), Pancsovának (1'9), Selmeczbányának (1"9), Szabadkának (2-i), Hódmezővásárhelynek (2*3), tehát két mezőgazdasági jellegű várossal szemben három ipari jellegű városnak, melyeknél nyilvánvalólag a közlekedési viszonyok mostohasága az oka a népesség csekély fejlődésének. 2. Népsűrűség, néptömörülés. A magyar korona országainak népsűrűsége négyzetkilométerenkint 59'3 volt az 1900. évi népesség alapul vételével ; magában az anyaországban 59*6, a társországokban 56*8 lélek esett egy-egy négyzetkilométer területre. A népsűrűség növekvése megfelel a népesség szaporodási arányának, valamivel nagyobb volt tehát a Dráván innen, mint a Dráván túl. Országrészek szerint tekintve a népességnek a területhez való arányát, legsűrűbb népességet, négyzetkilométerenkint 90'9 lelket, találunk a Duna-Tisza közén, a hol a főváros lakosságának nagy tömege rúgtatja fel a népsűrűség arányszámát. Ez országrész azonban Budapest nélkül is megtartja elsőségét, mert ha a főváros területét és népességét leszámítjuk, a népsűrűség még mindig 71'l-re rug, a mi jóval meghaladja a második helyen következő Dunántúl arányszámát, 65'6-et. Az országos átlagot ezenkívül csak a Duna bal partja haladja meg ; legritkább népességük pedig a volt erdélyi részeknek van, 43'3 lélek négyzetkilométerenkint. A vármegyék közül egy horvát-szlavonországi vármegyéé, Varasdé, az elsőség népsűrűség tekintetében. E kis vármegye, mely alig nagyobb az alföldi Hajdú vármegyénél, közel kétszer annyi lakossággal bir, mint amaz s népsűrűsége meghaladja a 100-at (109*2). A magyarországi legsűrűbb népességű Csanád (81*G), Esztergom (81-4), Sopron (79*2), Nyitra (77*7), Vas (76*5) és Békés (75*9) meg sem közelítik Varasd vármegye arányszámát. Legritkább népessége Csík (26*4), Besztercze-Naszód (28*6), Máramaros (31*9), Lika-Korbava (33*7), Háromszék (35*3), Liptó (36*6), Fogaras (38*i) és Hunyad (39*0 ) vármegyéknek van, tehát egytől-egyig olyan vármegyéknek, melyek a határszélen terülnek el. Még jobban kitűnik az északkeleti és keleti határszél csekély lakossága, ha a népsűrűséget járások szerint veszszük szemügyre (1. az 5. sz. táblát 10. lapon és a IV. sz. térképet). Két járásnak, a máramarosmegyei tiszavölgyi és a likakorbavamegyei zenggi járásnak népsűrűsége még a 20-at sem éri el ; a 20—30 sűrűségű járások is egynek kivételével a határszélen, vagy ahhoz egészen közel találhatók ; a kivétel Kolozs vármegye gyalui járása. 30—40 közötti népsűrűséggel biró járások már az ország belsejében is találhatók és sajátságos, hogy a különben elég jelentékeny sűrűségű Pest vármegyében három járás is van, az alsódabasi, kúnszentmiklósi és kiskőrösi, melynek népsűrűsége nem éri el a 40-et ; csatlakozik még ezekhez a járásokhoz Kiskunhalas területe, mely szintén ritkán van benépesítve. A DunaTisza közének ez a túlnyomólag futóhomokból és szikes laposokból álló területe csak újabban kezd benépesedni s a mint fentebb a szaporodás ismertetésénél láttuk, elég gyors ütemben. A legsűrűbb népességű járásai Varasd vármegyének vannak ; nyolcz járása közül 6-ban haladja meg a népsűrűség a 100-at, egyben, a pregradaiban meg éppen 150-re emelkedik. Ennél nagyobb sűrű-