1900. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 10. Végeredmények összefoglalása (1909)

I. Általános jelentés - D) A népesség foglalkozása

173* vonatkozó adatok vetnek. Legelterjedtebb a kisipar az ország nyugati részében és pedig elsősorban is a Duna jobbpartján. 31 járás van, a hol 7—lO°/

0-ot és 24, a hol 10—150/

0-ot és 5, a hol 15—20%-ot tesz az aránya. Majd a Duna balpartja következik, a hol 22-re, illetve 13-ra rug azoknak a járásoknak száma, melyekben 7—10, illetőleg 10—15°/

0-a a kereső népességnek kisiparos, 3 járásban pedig a 15°/

0-ot is túlhaladja. A Duna-Tisza köze mintegy átmenetet képez az iparszegény Kelethez. Legvilágosabb a szinezés a Királyhágón túl, a hol csak 7 járást találni, a hol a kisiparos elem a 7°/

0-át és mindössze egyet, a brassómegyei felvidéki járást, a hol 10%-nál nagyobb arányát teszi a kereső népességnek. Igen gyenge a kisipar a Tisza balpartján is, a hol 14 járásban képezi a népességnek 7°/

0-nál nagyobb hányadának foglalkozását, míg eléggé elterjedt a Tisza-Maros szögében, a hol 17 járásban 7—10%-ra és 11-ben, a hol 10—15°/ 0-ra rug. A mi végül a Tisza balpartját illeti, ennek keleti része nagyon is iparszegény, míg AbaujTorna, Zemplén- s Szepes vármegyékben eléggé számottevő a kisiparosság, összefoglalva pedig az adatokat, azt látjuk, hogy 115-öt, vagyis 27-4%-ot tesz azoknak a járásoknak száma, a melyekben 7—10°/

0 a kisiparosok aránya, illetve 95-öt, vagyis 23'0°/

0-ot tesz pedig azoké, a melyekben 10%-nál magasabb. Ez utóbbiak között 12 van, a melyekben 15—20%-kal fordul elő a kisiparosság, három és pedig a Duna jobbpartján a sopronmegyei nagymártoni járás, a Duna-Tisza közén a bácsmegyei palánkai és a pestmegyei ráczkevei járások, a melyekben 20—25°/

0-ot ér el és kettő, a Duna balpartján a Zólyom megyében levő beszterczebányai és a Duna-Tisza közén a pestmegyei váczi járás, a melyekben a 25°/

0-ot meghaladja. Mielőtt még átmennénk a nagyipari vállalatok adatainak ismertetésére, röviden megemlékezünk azokról az adatokról, a melyek az oly segéd nélküli, illetve 20 vagy 20-nál kevesebb segéddel dolgozó vállalatokról adnak számot, a melyek üzemükben motort használnak. Az iparcsoportokként összefoglalt országos eredményeket e kötet 86. sz. táblája tünteti fel, míg a részletes és pedig a használt mótor erő megjelölését is tartalmazó adatokat a népszámlálási munkálat V-ik kötetének 13. számú táblája tartalmazza. Ez adatok szerint volt : A mótort alkalmazó kisipari vállalatok Közjogi alkatrész összes az öaszea a kisipari száma vállalatok %-ban Magyarország 21.136 5-0 5-0 Horvát-Szlavonországok 2.839 6-5 6'« Magyarbirodalom 23.975 5-1 5-1 Ez adatok kisiparunk erős kézműves voltáról, technikai elmaradottságáról s ennek folytán kis teljesítő képességéről tesznek tanúságot. Ily körülmények közt alig lehet csodálni, ha, a mint láttuk, nem egy kisipari águnk nem birta kiállani a gyáripar által támasztott versenyt, tönkrement avagy pusztulóban van. Meg kell azonban emlékeznünk arról az akczióról, a melyet a kereskedelmi kormány a gépadományozások révén 1899-ben kezdeményezett a kisipar helyzetének javítására, előmozdítására s így általában véve közgazdasági viszonyaink kedvezőbbé tételére. A gépadományozások folytán számosan kisiparosaink közül termelésüket mennyiségileg megsokszorozták, minőségileg megjavították, egyáltalán jobb árut olcsóbban tudnak előállítani s így versenyképesekké lettek. A kisipari műhelyeknek modern berendezése megadja továbbá a lehetőségét, hogy a kisiparos kedvezőbb anyagi helyzetbe jutva, újabb gépeket szerezzen be, műhelyét megnagyobbítsa, sőt lassan gyárteleppé fejleszthesse s ily módon nagyiparunk fejlesztéséhez is hatékonyan hozzájárulhat. A motorok használatát igen előmozdítaná s így kisiparunk helyzetét erősen javítaná, ha meg volna adva a mód a villanynak kisipari czélokra való igénybevételére. Sajnos, a mai viszonyok között, midőn a villanyos társaságok érvényben levő szerződéseik folytán kivétel nélkül, még Budapesten is a motorikus czélra szolgáló villanyerőt aránytalanúl magas áron értékesítik, ez alig remélhető. Oly fontos kérdés ez viszont, a melylyel mindenesetre érdekes volna behatóbban foglalkozni s valamely megoldást lelni, mert ez uton nemcsak versenyképesebbé tennők kisiparunkat, hanem e motorikus erő terjedésével meg volna adva a mód a mind erősebben előretörő deczentralizált gyáripar megteremtésére is. Az egyes iparfőcsoportokat téve tanulmány tárgyává, a mótorerő igazán számottevően az élelmezési és élvezeti czikkek gyártásában van elterjedve, a mi, ha tudjuk, hogy ide soroztatnak a malmok, a melyek java része Ids üzemű vizi avagy szélmalom, könnyen érthető. Az ide tartozó kisipari vállalatoknak az anyaországban 38-8, a társországokban pedig 53'i°/

0-a rendelkezik motorral. Nagyobb számmal találni még motort alkalmazó kisipari vállalatot az anyaországban a vas- és fémiparban (926), a fa- és csontiparban (917), a fonó- és szövőiparban (165) és a vegyészeti iparban (100). HorvátSzlavonországokban a 2839 motorral dolgozó vállalat közül 2744, azaz 90*6°/

0 az élelmezési és élvezeti iparra esik, majd a fa- és csontiparra 54 jut, míg a többi iparágakra eső ily vállalat elenyésző csekély. A motort alkalmazó vállalatokra eső segédszemélyzet legnagyobb természetszerűleg az élelmezési és élvezeti iparban, az összes ide tartozó kisipari vállalatok segédszemélyzetének az anyaországban 40*2, a társországokban 40'o°/o-a. I0°/

0-ot meghalad még a sokszorosító- és műiparban és a vegyészeti iparban. Legkisebb az aránya pedig a ruházati iparban. A motorral dolgozó vállalatokat, vállalatnagyságkategóriák szerint részletezve s közjogi alkatrészek szerint vizsgálva, azt látjuk, hogy akár magukat a vállalatokat, akár az alkalmazott segédszemélyzetet veszszük, az iparnak a két helyen eltérő viszonyainak megfelelően az anyaországban a már több segéddel dolgozó vállalatokra jóval nagyobb arány esik, mint a társországokban. Vagyis, a mi a vállalatokat illeti ;