Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (24. évfolyam, 2015-2019)
Takács Frigyes: Vadászat a Csallóközben
Vadászat a Csallóközben N Vadászújság fejlece 1944-ből A Zoológiái lapok néven indult, majd többször is nevet változtatott a Vadászat és Állatvilág, Vadászat, Magyar Vadászújság majd 1942-től Vadászújság. Az előnevein ritkábban, de Vadászújság cím alatt 1942-től egészen a 1944-es megszűnéséig egyre gyakrabban tudósít a Csallóközi vadászvilágról. Mivel a cikkeknek gyakran van némi politikai mellékíze is, valószínű, hogy a megnövekedett társadalmi figyelem a Csallóköz Magyarországhoz való 1939-es visszacsatolásának is szól. A Magyar Vadászújság évi 36 alkalommal jelent meg. A Csallóközt érintő témákat a szerző stílusosan „Csallóközi” névvel szignózta, és a beszámolók arculata, a szerző tollvezetése megtévesztően hasonlít a tejfalusi Csiba Lajos írásaihoz. A 19. században a Csallóközből ritkaságnak számítanak az olyan összefoglaló hivatalos vadászati kimutatások, amilyenek a történelmi Magyarországon a nagybirtokokhoz tartozó vadászterületekről születtek. Ezért szinte kincsnek számítanak a hasonló biotóppal rendelkező közeli Szigetköz hédervári uradalmának a gazdag vadászati kimutatásai, melyek a Vadászlapban is megjelentek 1880-ban. Khuen-Héderváry Károly birtokai Ásványráró irányából beolvadtak a csallóközi Baka kataszterébe (Dékány). Úgy a gróf, mint vendégei, rendszeresen vadásztak a Csallóközben is. A hédervári grófi uradalom részletes kimutatásaiból sajnos semmi nem enged arra következtetni, hogy a tekintélyes vadmennyiséget tartalmazó lőjegyzékek, mekkora részben tartalmazták a Csallóköz területén elejtett vadat. A kimutatás érdekessége a bejegyzett 7 db „nádi farkas”, ami ma az aranysakálnak felel meg. A korabeli statisztika szerint a sakál 1831 körül eltűnt az uradalmi területről csakúgy, mint Hanságból a Csallóközbe is gyakran ellátogató farkas. Nem kellett a sakálnak (nádi farkasnak) csak 180 év, és napjainkban újra itthon ér-
