Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (22. évfolyam, 2000-2004)

Zsigmond Tibor: 40 éves a Csallóközi Múzeum

nőtte ki magát, tevékenységét országszerte ismerik, de (jó kapcsolatainak köszönhetően) az ország határain túl is számon tartják.

Múzeumunknak egyre nagyobb a tekintélye mind a helybeli lakosság, mind a városunkban üdülők körében, de az átutazók is szívesen elidőznek kastélyunk falai között.

Ma a látogató megilletődve jár-kel az elmúlt évszázadok beszédes emlékei között, megelevenedik előtte kis hazánk történelme, őseink küzdelmes élete, kétezer éves ittlétünk minden dicsőséges vagy szomorú eseménye.

Ha az elkövetkező évek gondokban talán nem is lesznek könnyebbek, mint az elmúl évek, reméljük, az anyaggyüjtő és rendszerező, illetve az ismeretterjesztő tevékenység terén legalább olyan eredményesek lesznek, mint az eddigiek.

Hisszük azt, hogy az elmúlt negyven év nem volt hiábavaló, hogy az eddigi eredmények a jövőben még sokban gazdagodnak.

PhDr. Zsigmond Tibor a Csallóközi Múzeum igazgatója

Megjegyzések:

' A kétszintes Sárga kastély Dunaszerdahely egyik legértékesebb műemléképülete. Kondé Miklós (nagyváradi püspök) építtette barokk stílusban a

XVIII.

század második felében Pókateleken. Pókateleket, Szerdahely részét, ősi jogon birtokolták a (pókateleki) Kondék a hozzátartozó határrésszel együtt. E birtok kellős közepén állt a Sárga kastély, hatalmas parkkal körülvéve. A

XIX.

század elején klasszicista stílusban átépítették; ekkor nyerte el mai alakját. A Kondék után a kastély a birtokkal együtt Habermann Nándor,

majd ezt követően a Dukesz család birtokába került.

2 A Csallóközi Múzeum munkatársai a múzeumi tárgyak gyarapítása és a népi építészet megmentése mellett, régen dédelgetett álma, terve volt egy technikai műemlék megmentése, felújítása is. Csallóközi viszonylatban ilyen jellegű műemlékek közé sorolhatjuk a Nagy- és Kis-Dunán, valamint a tőkési Duna-ágon működő különböző típusú vízimalmokat.

A XIX.

század második felében még több mint száz működött 21 településen (pl. Dunavajkán 15, Bodakon 14 és Somorján 13; de volt vízimalom oly településeken is, amelyek ma már meglehetősen messze esnek a folyóktól, mint pl. Nagymegyeren, Balonyban, Dercsikán, Kisudvarnokban, Hodosbam és Kislúcson).

A szakirodalom szerint a vízimalmok eredete a római korba nyúlik vissza; hazánkban a XII.

század óta ismertek. Szerkezetüket a víz sodrásának erősségéhez igazították: a Dunán és Kis-Dunán alulcsapós, a gyorsabb folyású hegyi patakokon felülcsapós vízimalmokat építettek. A malom-épület állhatott cölöpökön rögzítve a vízen, úszhatott a vízen - ez az úgynevezett „HAJÓMALOM” -, illetve álhatott a parton. Járásunkban mindhárom fajta ismeretes és használatos volt.