Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (18. évfolyam, 1994)
Mag Gyula: Harminc éves a Csallóközi Múzeum
táj, a szülőföld iránti szeretetet, tájérzéket, s az így előkészített tömeget bekapcsolni a múzeumi munkába. Természetesen itt nem a szakszerűségre gondolunk — azt elvégzik az arra hivatott szakemberek —, hanem a gyűjtőmunkára. A megfelelően irányított lakosság megszereti ezt a munkát, s szinte a magáénak vallja majd a múzeumot.“ A gyűjtésnek, a kutatásnak ezt a formáját már a huszas éveik végén megindították a Csallóközben. Regős diákok, cserkészek járták a falvakat, és sok érdekes tájszólási megfigyelést, mondát, dűlőnevet, népdalt, tréfás szállóigét, sírfeliratot és népszokást jegyeztek fel naplójukba. A tájtörténeti kutatásnak is e szempontok szerint kell eljárnia. Nem a történelmet csináló nagy politikai egységek, a nemzetek életéről kialakult jogi formák életrajza a döntő, hanem elsősorban a helyi lakosság, a néptömegek történelmi szerepet játszó múltja. A nép szociális és kulturális fejlődésének története azonban nem tanulmányozható az általános politikai formák ismerete nélkül, mert az általános történelem a vidék, a nép életkörülményeivel mindig összefüggésben áll, annak egyik függvénye. Ennek ellenére a tájtörténelem haladó szellemben történő feldolgozása elsősorban az ember földrajzi, a néprajzi és a helyszínre alkalmazott társadalomkutatásra kell, hogy támaszkodjék. A múzeum első székhelye A múzeum céljaira kijelölt Fehér kastély a város egyik legrégibb épülete volt. A kastélyt a Bacsák család építette a 18. században. Sajnos a város egyik legelhanyagoltabb épülete volt, s egyáltalán nem felelt meg ilyen állapotban múzeumi célokra. Az ok nemcsak az épület teljesen rossz, szinte romos állapota volt, hanem az a körülmény is, hogy csak összesen három helyiség állt a múzeum rendelkezésére, a többi helyiséget pedig mind az emeleten, mind a földszinten rendezetlen családi körülmények között élők lakták. Ezek a lakók nemcsak a múzeum további bővítését akadályozták, hanem esztétikai szempontból is erősen rontották a nemesebb célokra hivatott intézmény becsületét. A Fehér kastélyban a múzeumi tevékenység lényegében továbbra is csupán a gyűjtőmunkára korlátozódott. A három helyiség hamarosan zsúfolásig megtelt. 1964 szeptemberében ide szállították a volt somorjai múzeum megmaradt gyűjteményének egy részét is. Sajnos & gyűjteménynek a legértékesebb darabjai elvesztek, elkallódtak, főleg a halászat, régészet és a numizmatika tárgykörébe tartozó darabok. Somorján ebben az időben nem volt igazi gazdája a gyűjteménynek és sajnos eltűnt a tárgyakat rögzítő leltárkönyv is. A maradék anyag végleges megmentése érdekében 1965-ben Dunaszerdahelyre került a volt somorjai múzeum minden megmaradt tárgya. így tulajdonképpen az enyészettől mentette meg a Csallóközi Múzeum akkori vezetése a rendkívül gazdag somorjai múzeum gyűjteményének töredékét. Szerdahelyen aztán leltárba vették és Sidó Ferenc vegyésztechnikus belépésével azonnal hozzákezdtek az összes összegyűjtött anyag konzerválásához és lefényképezéséhez. 1965-ben hivatalosan is besorolta — az 1964-ben megalakult Csallóközi Múzeumot — a Nagyszombati Nyugat-szlovákiai Kerületi Múzeum a múzeumi hálózatba. E besorolás szerint a Csallóközi Múzeum gyűjtési területe igen megnőtt, a Csallóközön kívül a Duna, Vág és a Nyitra folyók alsó folyásáig terjedő magyarlakta területek mind a szerdahelyi múzeum hatáskörébe tartoztak. A későbbiek folyamán, amikor minden járásban létrehozták a múzeumokat a Csallóközi Múzeum hatásköre is csupán a Dunaszerdahelyi járás területére szűkült le.
