Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (18. évfolyam, 1994)
Mag Gyula: Harminc éves a Csallóközi Múzeum
Harminc éves a Csallóközi Múzeum A dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeum tevékenységéről először 1984- ben jelent meg egy átfogó írás „A Csallóközi Múzeum húsz éve“ címmel Mag Gyula tollából. Amint az írás címéből is kitűnik a Csallóközi Múzeum megalakulásának huszadik évfordulója alkalmából történt a megemlékezés. Ezt követően 1987-ben „Adatok a régi somorjai Csallóközi Múzeum történetéhez“ címmel jelent meg egy tanulmány a jelenlegi dunaszerdahelyi múzeum somorjai jogelődjéről, Bevilagua Olga tollából. A somorjai „Csallóközi Múzeum“ madártani gyűjteményét pedig Stollmann András dolgozta fel a Múzeumi Híradóban szintén 1987-ben. A Csallóközi Múzeum krónikájában a kezdeti lépésekről, az indulásról a következőket írta Marczell Béla, az 1964-ben megalakult múzeum első igazgatója: „Minden nép megbecsüli hagyományait, történelmi, néprajzi, művészeti értékeit. Féltő gonddal óvja a pusztulástól, az elkallódástól, összegyűjti, elrendezi, múzeumba helyezi. A látogató megilletődve jár-kel az elmúlt évszázadok beszédes emlékei között, s lelki szemei előtt megelevenedik a történelem, őseink, apáink küzdelmes élete. Elvonul előtte sok ezer év dicsőséges vagy szomorú eseménye: feltáL mad a múlt. A múlt pedig mindig intő, tanító példa: útmutatás. Gazdag forrásaihoz visszajárunk, megcsodáljuk alkotásait, őrizzük hagyományait. A letűnt korok emlékeinek gyűjtése szinte egyidős az emberi kultúrával. A kezdetben magánemberek szenvedélyeként jelentkező gyűjtési akciók a XIX. század folyamán kialakították a mindenki számára hozzáférhető, tudományos igényű intézményeket, a múzeumokat. A múzeum első mai formájában a francia forradalom után találkozunk, s a múlt század egyre-másra alapította ezeket a múzeumokat világszerte. így indult meg századunkban — a huszas évek végén a Csallóközben is — e kezdeményezés, amely létrehozta Somorján a Csallóközi Múzeumot. A községház? földszinti helyiségeiben létesített intézmény vezetője a tudós tanár, KHÍN Antal lett, aki 1945 után Budapestre került a mezőgazdasági múzeumba, s ott működött haláláig. Főként a csallóközi halászélettel foglalkozott“. A múzeumalapító Khín Antal megérdemli, hogy életével és munkásságával kissé részletesebben is megismerkedjünk. Bevilagua Olga 1987- ben megjelent tanulmányait idézve „1884 április 18-án egy Duna' menti kis halászfaluban, Vajkán született. A család régi idők óta űzte ezt az ősi foglalkozást, s rém is csodálkozhatunk azon, hogy egész életét végig kísérte a halászathoz fűződő vonzalma. Néprajzi kutatásai legnagyobb részét a halászattal kapcsolatos témák alkotják. Az egyetemet Budapesten végezte, itt szerzett a bölcsésztudományi karon középiskolai tanári oklevelet 1908-ban. A tanári pályán 1908-tól 1940- ig működött. ' 1919-ig tanított a zniováraljai (Kláštor pod Znievom] és a stubnyafürdői (Turčianske Teplice) tanítóképzőben. Később a pozsonyi, majd a somorjai polgári iskolában kapott állást. Somorjáról 1940-ben Lévára került, mint az ottani tanítóképző igazgatója, majd hamarosan Budapestre. 1941- ben az Országos Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat rendes tagjává választották. 1946-ban nyugdíjba vonult, de nyugdíjasként is haláláig aktívan tevékenykedett. 1951-től már a Magyar Mezőgazdasági Múzeum tudományos munkatársa. Részt vett a halászati, az
