Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (11. évfolyam, 1987)
Kopócs Olga: Adatok a régi somorjai Csallóközi Múzeum történetéhez
tek. Az okiratok áttanulmányozása és saját gyűjtése eredményeit felhasználva írta meg „A somorjai halászcéh“ című dolgozatát/11 A történelmi értékek kutatása is vonzotta és foglalkoztatta őt a Csal lóköz területén található műemlékek története is. A somorjai járás műemlékeinek védelmével megbízott konzervátorrá nevezték ki 1936-ban. Ugyanakkor RNDr. és PhDr. Vladimír Balthasart, a pozsonyi (Bratislava) Honismereti Múzeum botanika—zoológiái szakosztályának őrét pedig a járás természeti értékeinek konzervátorává.42 A műemlékek történeti kutatásai alkalmával a somorjai városháza tanácstermében található falikép leírását is megörökítette. A kép ma már nem díszíti a tanácskozó terem falát, csupán Khin Antal elbeszélése alapján tudjuk rekonstruálni a 17. századi Somorja látképét. Az egykori szabad királyi város legszebb épületeit és két templomát ábrázoló képet még egy históriás ének is díszíti, melyben a török elleni harcokat énekli meg a vers írója. Khin Antal valószínűnek tartja, hogy a képet az 1680—1683 as években készítették, s a költemény szerzője Vízy András volt, aki 1680-ban Somorján volt városbíró. (lásd. Khin Antal: Somorja legrégibb képe és a rajta levő históriásének.)43 A Csallóköz románkori emlékeit kutatva a két legrégibb templomról, a somorjai (Šamorín) református és az egyházgellei (Holice na Ostrove) katolikus templomról írt. Ez az írása „Csallóköz két legérdekesebb műemléke.“ címmel jelent meg 1936. április 11-én a Somorja és Vidéke című lapban.44 Sok munkáját közölték a Pozsonyban (Bratislava) szerkesztett Szülő földünk és a Híradó című lapok, továbbá az Ethnográphia, a Magyar írás a Magyar Figyelő, az Élet és Tudomány és más szaklapok. Több néprajzi, halászati kutatásának eredménye kéziratban ma is megtalálható a Magyar Mezőgazdasági Múzeum Adattárában és a Néprajzi Múzeum Etimológiai Adattárában Budapesten. Publicisztikai munkássága mellett szólnunk kell széleskörű előadói tevékenységéről is. Ismét csak a korabeli sajtó közleményeiből kiindulva megtudhatjuk, hogy már a huszas évek elején az Uránia Tudományos Egyesület által szervezett előadássorozatokban rendszeresen részt vett Khin Antal is. A legnépszerűbb témái közé a csallóközi halászatot, a népszokásokat, a Csallóköz művelődéstörténeti emlékeit és műemlékeit bemutató előadásai tartoztak. Az előadásait „vetített képek“ bemutatásával tette színesebbé. Egy — egy előadásához képzőművész barátainak segítségét is kérte, így a somorjai Tallós Prohászka István és a gútori (Ha muliakovo) Szemere —Szmrtnyík János is készítettek számára reprodukciókat, színes képeket. Az előadásokhoz használt „vetített képek“, illetve üveglapocskákra fényképezett! képek közül néhány darab ma is féltve őrzött tárgyai a dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeum gyűjteményének. A pozsonyi (Bratislava) előadásokon kívül, melyeket leggyakrabban a Prímáspalota tükörtermében rendeztek meg, a Csallóközi Múzeum E- gyesület megalakulásától kezdve egész működési ideje alatt rendszeresen szervezett Somorján és a Csallóköz más községeiben. Az előadók közt szerepeltek Khin Antalon kívül más tudományágak kutatói is, mint pl. Feigler Ottmár egyetemi könyvtáros, a finn-magyar kapcsolatok kutatója4’, dr. Limbacher Rezső művészettörténeti előadásokat tartott és sokan mások. Khin Antal gyakran szerepelt a pozsonyi rádió magyar adásaiban is néprajzi témájú műsorokkal, s előadásaiban bemutatta a jellegzetes csallóközi népszokásokat, a farsangi dőrejárást, bővebben ismertette ezt
