Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (8. évfolyam, 1984)
Hensel, Karol: A tüskés pikó (Casterosteus aculeatus Linnaeus, 1758) tömeges előfordulása a Csallóközben
LC X SX S var. rozp. n % „leiurus“ 29,40 0,27 3,05 21,0—37,2 124 25,6 „semiarmatus“ 29,62 0,19 2,99 21,7—36,3 234 48,2 „sem.“ /„tra.“ 28,89 0,85 2,95 22,8—33,9 12 2,5 „trachurus“ 30,57 0,31 3,37 23,1—38,1 115 23,7 Tab. 1. Základné štatistické údaje o dĺžke tela (LC) v mm a zastúpenie jednotlivých typov pichľavky Gasterosteus aculeatus v úlovku z kanála Váhostavu pri Bodíkoch. (x = aritmetický priemer, sx = stredná chyba aritmetického priemeru, s = smerodajná odchýlka, var. rozp. = variačně rozpätie, n = počet exemplárov, °/o=percentuálne zastúpenie v úlovku) A Bodák melletti „Váhostav-kanálisból “ gyűjtött tüskés pikók testhosszának (I.C j statisztikai adatai (x = számtani középarányos, sx = a számtani középarányos hibája, s=mérvadó eltérés, var. rozp. = variációs terjedelem, n = egyedszám, % = az egyes típusok százalékaránya a gyűjtött anyagban) A tüskés pikó (Casterosteus aculeatus Linnaeus, 1758) tömeges előfordulása a Csallóközben Karol Henzel A tüskés pikó (Gasterosteus aculeatus Linnaeus, 1758) Szlovákia területéről mindeddig csak néhány példányban volt ismert. Először 1966 szeptemberében Pozsony (Bra tislava) alatt, Farkastoroknál (Vlčie Hrdlo), a Duna árterületén visszamaradt tavacskában ta'álta 2 példányát Balon (1967). Innen került elő 1974 augusztus 29-én egy további példány is (Bastl 1967). A Szlovák Nemzeti Múzeumban ezen kívül még 3 példány található. Két egyedet a bősi Dunaszakasz árterületén találtak (leg. ?, 1977 nyara, SNM RY-2930). A harmadik példány Bratislava alól, Oroszvár (Rusovce környékéről (Horné Rusovské rameno, leg. B. Rovný, 1980. 8. 30, SNM RY-3045) került a nemzeti múzeum gyűjteményébe. A Csallóközi Múzeum dolgozójának, Pomichal Richárdnak közvetítésével az említett faj 485 példánya került hozzám, amelyeket Herberger Gyula, bodaki lakós fogott lakóhelye közelében 1983. 8. 28-án az ún. „Váhostav-kanálisban” (8070-es faunisztikai térképnégyzet). A begyűjtött példányok között 3 fenotípus volt megkülönböztethető: a „trachurus” (115 ex., 23,7 %), a „leiurus" (124 ex., 25,6 %) és a „semiarniatus” (234 ex., 48,2 %). Tizenkét egyed (2,5 %) a test egyik oldalán a „trachurus" a másik oldalán a „semarmatus” típus jegyeit hordozza. A fenn említett százalékarányok a legkisebb és a legnagyobb példányokat kivéve, jellemzőek a faj valamennyi nagyságrendjére. Míg a „leiurus" (LC = 21,0 — 37,2 mm; x = 29,4 mm) és a „semiarmatus” (LC = 21,7 — 36,3 mm; x = 29,6 mm) típusok testhosszukat tekintve nem, vagy csak alig különböznek egymástól, a „trachurus” típus képviselői kimutathatólag nagyobbak (P 0,005 a „leiurus“-hoz viszonyítva; P 0,01 a „semiariu?4us”-hoz viszonyítva). Testhosszuk 23,1— 38,1 mm (x = 30,6 mm). A tüskés pikóról ismert, hogy megfelelő körülmények! között tömegesen elszaporodhat. Valószínűleg a dunai vízierőmű építése területén eddig fellépett hidrológiai változások ilyen kedvező körülményeket teremtettek számára.
