Műtárgyvédelem, 2004 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Ádám Ágnes: Bizánci kötés: 13-14. századi szerb kódex restaurálása

összesen 154 lapból. A kötetben szereplő, pótlásként alkalmazott papírlapok kormeghatározásánál elöntő szerepe volt a vízjeleknek. A két különböző struktúrájú papíron három eltérő mintázatú vízjeltípus szerepel. Az első változat egy keresztbe tett lándzsára emlékeztető ábra (lehet esetleg a Jézus szívébe döfő lándzsa vége, a másik végén az arca verítékét letörlő szivacs), amelynek jelentésére és készítéshelyére nézve még folyamatban van a kutatás. Elképzelhető, hogy a Vatikáni Könyvtár “alia greca” kötéseinek egyikében szintén található ehhez hasonló jel (az információ Konstantin Houlis, görög kutatótól és restaurátortanártól származik.) A másik két vízjel hasonló variációját fedezte föl kutatásai során Stefanovic Dimitrije a Piccard-féle katalógusban. A mérleg ábra (322. és 373. szám alatt)

1. A kódex restaurálás előtt. Condition before restoration.

2. Vízjelek a papírlapokon. Watermarks on the paper sheets.

keletkezése 1494-re (Wien) és 1478-ra (Graz) tehető. A vasmacskát csillaggal ábrázoló vízjegyű (309. és 316. számú) papír pedig 1530 és 1550 között készülhetett.

Mindezek alapján arra lehetett következtetni, hogy a kötetben felhasznált papírok készítése, és valószínűleg a könyv bekötése is a XVI. századra tehető.

A kódex kutatói, Stefanovic Dimitrije nyelvészprofesszor, történész, és Vukovits Koszta művészettörténész tájékoztatása (Szerb Egyházi Múzeum, Szentendre) szerint a 109 pergamenlapból álló kézirat a XIII-XIV. század elején keletkezhetett. A pergamenívek egy vastagabb triód maradványai. A kötet egy lapja, amely a hátsó kötéstábla előtti védőlap szerepét tölti be (fejjel lefelé), nyelvezete és helyesírása alapján valószínűleg óbolgár, keletkezésének ideje pedig feltehetően a XII. század vége.

Bizonyosra vehető tehát, hogy a kódex lapjai három különböző korszakban keletkeztek. A fűzés aránylag ép állapota, a bonyolult kötésszerkezet egésze, precíz megmunkálása mind a XVI. századi, vagy a későbbi bekötést támasztják alá. Jól látható, hogy a köteten belül nincsenek utólagos toldások, pótlások, amelyek megbontották volna a jellegzetes fűzés egységét. Ezen kötéstechnikai információk alapján is biztonsággal állítható, hogy a kódexlapok egybekötése semmiképpen nem tehető korábbi időszakra. Segíthet még a készítési hely meghatározásában a hasonló bélyegző-lenyomattal díszített vaknyomásos analóg bőrkötések (nyomtatványok) további kutatása.

56