Múzeumi műtárgyvédelem 8., 1980 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Fémből készült edények restaurálása - Újszászy Ágnes: XVII. századi ón keresztelőkancsó restaurálása
zalék ólmot tartalmazó ötvözet már 183°-on olvad, viszont ez a legkeményebb az ón-ólom ötvözetek közül. A legkenhetőbb a két rész ólomból és egy rész ónból álló ötvözet, amely 250°-on olvad. Ha ennél is alacsonyabb olvadáspontra van szükségünk, akkor nagyobb mennyiségű bizmutot, kadmi- umot és higanyt kell hozzákeverni. A keresztelokancsó forraszának összetétele megegyezik az alapfémével. Az ónedények elterjedése Köz ép-Európában az óntárgyak széles körű elterjedésének időszaka a XVII. század. A Habsburgok uralma alatt álló területeken (pl. Csehország, Szilézia, Magyarország) viszonylag egységes kézműipari szervezetet és szokásokat találunk. A Habsburg-birodalmon belül élénk kereskedelmi forgalom zajlott, ez megmutatkozik abban is, hogy Magyarország területén még most is nagymennyiségű ausztriai-csehországi ónedényt találunk. Bár ónból az ország behozatalra szorult, számos ónöntő működött Magyarországon is. A Felvidéken elsősorban Kassa, Lőcse, Eperjes és Pozsony mestereitől maradtak fenn magas szakmai és művészi szinvonalu munkák. Különösen a pozsonyi céh hatása volt erős az egész országban. Bevándorolt ausztriai ónöntők munkásságára is vannak adatok. A nagy kereskedelmi forgalomban tulajdonítható, hogy magyar mesterek óntárgyai is elkerültek távolabbi területekre (pl. nagyszombati céhedény Zágrábba). Előfordult (a feliratok és az ornamentikák mutatnak erre), hogy távoli műhelyben öntött edényt helyben láttak el vésett diszitéssel. A XVII. században az ónedények egyházi használata is kiszélesedik. Az eddig kizárólag nemesfémből készitett felszerelési tárgyakat egyre több országban kezdik ónból előállítani. A kisebb, szegényebb templomok kénytelenek megelégedni az óntárgyakkal (tányérok, keresztelőkancsók, boros- kannák stb.) is. Az ón egyházi célra való felhasználásában azonban döntő szerepet a reformáció elterjedése játszott. A puritán Ízlésnek és a helyi jelleg hangsúlyozásának jól megfelelt az ónedény. Az ónedények többségét ma is a régi protestáns templomok őrzik. Ezek az edények azért is nevezetesek, mert nagy részüket ma is ott használják, ahová 200-250 éve kerültek. Evszámokat, helyi vonatkozású neveket, adatokat tartalmazó felirataik, vésett diszitésük növeli érdekességüket. Jó példa erre az F. 1966. 6. leltári számú keresztelokancsó, amely rongált állapota miatt kerül+ letétbe a Sárospataki Református Gyűjteménybe, de az adományozástól a j.etétbe helyezésig a poroszlói gyülekezet használati tárgya volt. A kancsón kétféle feliratot találunk. Oldalán rutinosan vésett és nagyon szépen komponált koszorú, évszámmal és monogrammal, kiöntője ' alatt pedig egy gyakorlatlanabb kéz által készitett és kissé jobbra elcsúszott felirat. (Ez példa arra is, miként látták el helyben vésett felirattal a messziről, Wroclawból, származó ónedényt. ) Mind a két felirat jól illeszkedik a kancsó formájához, és szépen di- sziti azt. A nevek és dátumok, a jelzésekkel együtt érdekes adatokkal szolgálhatnak a tárgy története és kultúrtörténete szempontjából. Az edény 1655-ben készült Wroclawban, Paul Barth műhelyében, a J.B.G. monogramu tulajdonos számára. A tárgy később, a három részre 138
