Múzeumi műtárgyvédelem 7., 1980 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Soós Katalin: Papíranyag és pergamen oklevél restaurálásának lehetőségei

SOÓS Katalin

Papíranyag és pergamen oklevél restaurálásának lehetőségei

I. A papíranyag restaurálásának lehetőségei

A restaurálásnál nem a papirt, hanem a papirt mint az Írás vagy rajz stb. hordozóját mentjük meg a pusztulástól. Ezért a tisztítás, konzerválás stb. műveleténél mindig az Írás szempontjából legkíméletesebb, legmegfelelőbb módszert kell kiválasztani, még akkor is, ha esetleg az esztétikum rovására megy. (Itt elsősorban a papír különféle fehéritési módszereire gondolunk, amelyek használata csak abban az esetben indokolt és megengedett, ha a szöveget nem gyengítik. )

Legelőször is meg kell vizsgálni a papir alapanyagát (régi rongyalap, facellulóz-, merített vagy géppapír stb. ), az Írást, a díszítéseket és a pecsét anyagát, M . . ._g kell állapítani a pusztulás okát (kémiai, fizikai elváltozások, természetes elöregedés, savas-lúgos roncsolás, hő, fény, nedvesség, tűz, biológiai kártevők: ember, rágcsálók, rovarok, penészgombák, mikroorganizmusok). A gyakorlatban az anyagok romlása inkább a körülmények együttesének tudható be, mintsem egyetlen oknak. Mindezek figyelembevételével kell megtalálni a mentés helyes módszerét.

A "papir" szó a papirusz emlékét őrzi, amelytől az iróanyag szerepét átvette. Tudományos elnevezése növényi rostnemez (a rost alapja a cellulóz láncmolekula). Készítésének alapelve - mely a feltalálástól kezdve a mai napig nem változott - röviden a következő: a növény rostjait "kémiai és mechanikai utón szétválasztják, a vízzel hígított rostokból viztelenités utján lapot képeznek (nemezeinek), ennek szivóképességét csökkentik, és felületét megirhatóvá alakítják. Ennek az alapelvnek a gyakorlati megvalósítása az évszázadok során különböző eszközökkel és módszerekkel történt. Történeti fejlődésében két nagy korszakot különböztetünk meg:

1. Kézzel készült merített papir kora

2. Géppel készült papírgyártás kora

Az első hazai papirmalmot 1520 körül Lőcsén alapították. Hazánkban a XIII. században kezdi a papir kiszorítani a pergament, mint iróanyagot. Első papir oklevelünk kelte 1310.

A restaurálást az előkészítő műveletekkel kezdjük (fertőtlenítés, tisztítás, konzerválás). Ezután következik az erősítés és a pótlás munkája.

A fertőzött anyagoknál a penészgombák, a megtelepedett mikroorganizmusok életfeltételeit kell megszüntetni. Nagyobb könyvtárak és levéltárak speciális vegyszerekről, berendezésekről igyekeznek gondoskodni (etilén-oxid, metil-bromid stb.), a különféle publikált gázos és vegyszeres eljárások azonban fertőtlenítő hatásuk mellett veszélyt is jelenthetnek az Írott szövegre. Múzeumok, kis műhelyek, ahol viszonylag kevés a papíranyag, egyszerűbb, házi módszerekre kényszerülnek.

54