Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

III. A kormányzatot illető törvények

meg (a váradiak Révig, azok Bánffyhunyadig adjanak lovat, szekeret; a két további szakasz Kolozsvárig, illetve onnan Tordáig terjed), az 1631. június-júliusi XV. tc. ezt módosítja (Rév és Bánffyhunyad közé Feketetó helységét állítva be szakaszhatárul), 1634-ben viszont (május-júniusi XXI. tc.) visszaáll az 1630. évi állapot; ezt eró'síti meg az 1638. április-májusi XXXVIII. tc. is. A postálkodást a fizetett posták végezzék - írja eló'az 1668. január-februári XX. tc. -, kivéve azt az esetet, ha fontosabb személyre kell bízni az ügyet. A postalevelekkel (a posták hivatalos úton létének írásos igazolásaival), címerekkel kapcsolatos rendelkezések a tárgyai számos további törvénynek: az 1599. novemberi XIX. tc.-nek (a lejárt postaleveleket Vitéz Mihály a kancellárral szedesse be); az 1607. februári VIII. tc.-nek (a posták salvus conductusában jelezni kell: az hányadmagával utazik; az útlevél csak egy útra legyen érvényes); az 1609. április-májusi XXIII. tc.-nek (a kancellár feladatuk teljesítése után vonja be a postáktól a náluk volt nyílt parancsokat); az 1611. áprilisi XII. tc.-nek (a posta fejedelmi rendelettel járjon); az 1618. áprilisi XI. tc.-nek (a posták levelében legyen nevük feltüntetve, és a levélnek legyen bizonyos határideje); az 1639. májusi XVII. tc.-nek (az 1607. és 1618. évi törvény bizonyos rendelkezéseinek felújítása - a név és személyek száma feltüntetendő'a levélben); az 1663. szeptemberi VIII. tc.-nek (a végbeli fó'- és vicetisztek ország dolgában járó postáknak adhatnak érvényes testimentialist, az a fejedelmi postalevéllel egyenértékű, és az út végeztével éppúgy bevonandó), az 1663. májusi VII. tc.-nek (a fejedelem ígéretet tesz rá, hogy 2-2 címert ad a háromszéki és csíkszéki tisztek kezébe, a székely posták azokkal járjanak); az 1669. január-márciusi IV. tc.-nek (a salvus conductusban jelezni kell: kinek, hány személynek és hová adták; az útlevél az utazás végén a postamesternek adandó be, ez - a Rákóczi-kori gyakorlat szerint - naplóba vezesse be ezeket) és végül az 1678. októberi XXII. tc.-nek (a posták útjuk végén a salvus conductust az udvarmesternek, a címert a postamesternek adják be egy kántorpénz - negyedévi fizetésük - elvesztésének terhe alatt). Nagyszámú törvénynek tárgya a postaló-, szekéradás szabályozása. A posták csak a fejedelem nyílt parancsával vehetnek igénybe lovat mondja ki az 1577. áprilisi VIII. tc. -, az eró'szakoskodókkal szemben jogosult az ellenállás. Az 1599. novemberi XIX. tc. személyenként egy-egy lovat engedélyez a postáknak; szekeret csak kifejezett rendeletre. A városok, postahelyek tartozzanak postalovat adni - rendelkezik az 1607. júniusi LIV. tc. -, különben a fiscalis director (a fejedelmi rendeletnek nem engedelmeskedés címén) perbe foghatja ó'ket; ha nem adhatnak, fizessék meg a ló bérét (elveszése esetén árát is). A Szászföl-