Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

II. Barkóczy Krisztina a kurucvilágban

teremteni nem tudta. Még mindég az ura fölszerelésén dolgozgatott. A jó asszonymindent elkövetett, hogy férjének állásához méltó ruhákat készíthessen ! A mód azonban nem igen engedte ezt. Ezért az öreg mentéket és dolmányokat is előszedette, a zsinórt róluk, lefejtette, a béllésüket felhasználta. Közben búsul, hogy a ruha nem olyan lesz, amilyen az urát megilleti. Sóhajtva mondja a levelében : csuda dolog, hogy e világon mennyi a cifraóág l S mégis meg kell lenni ; «mert — úgymond — tudom, hogy böcsületébe jár kegyelmednek, s megítélik, ha rendivel nem lesz.

1 A kuruc zászlókon is serényen dolgoztatott.

2 A vásárlások dolgában Kassára is fölrándul, ahol a leánykájával is töltött 1 U. o. 1706 máj. 22. Érdemes tudnunk, mit felelt Károlyi ilyenkor az aggódó asszonynak. «Hogy már Kassára fáradj, — írja — nem szükség édesem. Akármint legyek én, mind Németországban, mind Magyarországban tudják, ki vagyok. Ha bíborbáráonyba volnék, áem lennék én máó, mintha ózürben leózek iá, cóakugyan Károlyi Sándot leózek. Azon ne búsulj édesem, van velem annyi köntös, hogy avval is előállhatok ; fegyverem is vagyon, s az kivel ellenségre járok, gyűlésbe jobban bemehetek. 2 U. o. 1706 aug. 20. és okt. 19.