Kállay István: Szabad királyi városok gazdálkodása Mária Terézia korában (Budapest, 1972)

V. A városi gazdálkodás pénztőke felhalmozási lehetősége

1740-es és 1760-as években a háziadók jelentenek magasabb bevételt. A városi fizetések ezekben a városokban is nagymértékben terhelték a városi pénztárat, jelentős kommunális kiadások azonban csak az 1740-es és 1770-es években mutathatók ki. Az 1750— 1760-as évek alacsony kommunális, fenntartási kiadásaival alföldi városaink összes többi városainktól különböznek. A városi gazdálkodás jövedelmezőségének vizsgálata azt mutatja, hogy a ráfordításhoz képest legnagyobb hasznot városainknak a bor-, sörmérés és őrletés hozta. Ezekben a bevételi ágakban nem volt ritka az öt-hatszoros haszon sem. Bormérésből Aradnak négy-hatszoros, Kisszebennek hét-nyolcszoros, Korponának hat-nyolcszoros, Nagybányának két-háromszoros, Nagyszombatnak négyszeres, Szatmárnémetinek hatszoros, Székesfehérvárnak kétszeres, Újvidéknek három-négyszeres, Zombornak három-ötszörös haszna volt. Sörmérésből Arad és Buda a ráfordítás hat-nyolcszorosát, Felsőbánya három-négyszeresét, Székesfehérvár három-ötszörösét, Újvidék öt-hétszeresét vette be. őrletésböl Arad nyolc-tízszeres, Kisszeben hat-hétszeres, Nagyszombat hét-kilencszeres, Szatmárnémeti négy-hatszoros, Székesfehérvár és Szentgyörgy kétszeres, Újvidék öt-hatszoros hasznot tudott felmutatni. Lényegesen más a helyzet az önkezelésű majorságok jövedelmezőségével. A vizsgált városok közül ugyan három, Nagyszombat, Szatmárnémeti és Székesfehérvár kéthatszoros hasznot számoltak el, legtöbb városunk majorsága azonban ráfizetéssel dolgozott. így Breznóbányáé 1764—1773, Esztergomé 1760—1761, Késmárké 1755— 1761, Kisszebené 1760-1773, Korponáé 1760-1773, Szentgyörgyé 1760-1761, Trencséné 1764—1773 között. Ez a tény arra mutat, hogy városaink a század második felében, elsősorban a hatvanas években építették ki önkezelésű majorságaikat: ez volt a nagy beruházások ideje. Az előbb említett bevételi ágakban ezek a beruházások a század első felében megtörténtek, így korszakunkra már magas jövedelmezőséget tudtak felmutatni. A tanulmányban bemutatott, valamint a függelékben szereplő számadások arra utalnak, hogy városaink évenként és helyenként változó, néhol jelentős pénztári maradványokkal rendelkeztek. Egyes városok következő évre át nem vitt pénztári maradványait az alábbi táblázat mutatja: Város Évkor Hány év alatt* Tiszta maradváav, Város Évkor Hány év alatt* Ft Arad 1747-1756 7 64 007 Breznóbánya 1751-1773 8 16 599 Buda 1740-1765 5 28 839 Esztergom 1746-1774 5 i 11 220 Késmárk 1761-1773 10 88 977 Kisszeben 1761-1780 10 17 245 Komárom 1770-1772 3 12 987 Korpona 1761-1773 10 19 389 Libetbánya 1762-1775 7 18 922 Nagyszombat 1749-1761 6 52 279 Óbuda 1767-1772 5 69 577 Selmecbánya 1755-1761 4 46 982 S zatmár német i 1758-1780 5 11 187 S zékesfehér vár 1740-1781 39 86 414 Szentgyörgy 1761-1766 6 26 404 Trencsén 1764-1772 9 11 385 Újvidék 1757-1778 4 11 482 * Az Évkor c. rovatban nincs minden évre adatunk.