Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

is. Egy ilyen devonkori 503 m magas dolomitszirten áll Fraknó, a környék legszebb és Magyarország egyik legérdekesebb vára. A másodkori rétegek, mint Sopron vármegyében általában, itt is hiányoznak. A kristályos kőzetekre közvetlenül települtek a harmadkori mediterraneus, szármáciai és pannóniai tenger rétegei. Ezekben találjuk a fraknói mészkőbányát. A pleisztocén (diluvium) és a holocén (alluvium) képződményei csak a hegység tövében és a völgyek fenekén terülnek el. A hegység magyar oldalát északon túlnyomóan sűrű fenyvesek, délen pedig bükkös erdők borítják. Erdeiben a közönséges fehér-, helyenkénti vörös- és feketefenyők és bükkök mellett tölgyek is előfordulnak. Ezek alján, a hegyek tövében, dús gyümölcsösöket és szőlőket találunk. Az emberi települések szempontjából érdemes figyelembe vennünk, hogy míg a hegység alsóausztriai oldalán számos apró és szétszórt község fekszik, amelyeknek lakói a hegység kiszélesedett gerincén, a Bucklige Welt-en is a hétszáz méteres magas fekvés ellenére földműveléssel foglalkoznak, addig a magyar részen csak kevés, de annál népesebb völgyi községbe települt a vidék lakossága.

1 A Rozália-hegység magyarországi részét a kárpáti törésvonalak alakították ki. Sőt ilyen, már kárpáti jellegűnek tartható törésvonal határolja a Bécsi-medence nyugati szélét Meidling—Brunn—Mödling— Baden (hőforrások)—Vöslau—Loebersdorf — Fischau—Brunn—Saibersdorf irányában. A Rozália- és a Lajta-hegységeket kialakító két legfontosabb törésvonalak egyikét, a nyugatit, a Lajta vizének futása követi és végpontjától mintegy Erlachtól kezdődőíeg, Lajtaszentmiklós—Vimpác—Bruck—Petronell—Hainburg—Stomfa irányában húzódónak sejthető. A másik nem kevésbbé fontos törésvonal rendszert már vulkanikus, ásványos és hőforrásos kitörések jelzik. Ez a törésvonal határolja el Sopron megyében a tulajdonképpeni Alpokat a Tiszia-tömb nyugati peremének fennmaradt, Magyar-Alpoknak nevezett részeitől. A nyitramegyei Pöstyén hőforrásaitól kiindulva Bazin—Szentgyörgy— Pozsony—Köpcsény—Nezsider irányában éri el a Fertő partját. Ez a törésvonal jelölte ki a Fertő északnyugati partját a mosoni Nezsidertől a soproni Fehéregyházáig és a Vulka folyását. Nagymarton vagy Fraknó közelében kissé délre hajlik a vonal és így jött létre a szikrai hágó és egyik nagyobb hasadása fölött a lándzséri Pálhegy vulkanikus kitörésből 1 V. ö. 25.000-es térkép és a Thirring Gusztáv által szerkesztett Felső Dunántúl, Budapest, 1933. 10—11. lk. — Cholnoky : Magyarország földrajza, 89. 1.