Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

I. FEJEZET. A magyar államnyelv bevezetése és a nemzetiségi kérdés

március 4-i osztrák alkotmány végrehajtása; 2. nemzetiségük elismerése külön politikai testületnek; 3. a közigazgatási kerületeknek nemzetiségek szerinti kikerekítése, tekintet nélkül Magyarország régi megyei beosztására ; 4. a rutén nyelv használata a rutén iskolákban; gimnáziumok és egy rutén nyelvű jogakadémia felállítása, a lembergi egyetem rutén egyetemmé való átalakítása; 5. a rutén bennszülöttek előnyben részesítése közhivatali állások elnyerésénél; 6. államilag támogatott rutén hivatalos lap kiadása; 7. cirü betűs nyomtatványok kiadási szabadsága; 8. a rutén tisztviselők, papok, tanítók és templomi énekeseknek azonos helyzete és bánásmódja a többiekkel; 9. arányos rész biztosítása a rutének számára a felsőbb hivatalokban; 10. rutén káplánok beosztása a rutén többségű osztrák ezredek mellé.

3 A nemzetiségi követelések közül egyedül a szerb vajdaság felállítása valósult meg, amit a császár 1849 november 18-i rendeletével erősített meg. E szerint Bács-Bodrog, Torohtál, Temes és Krassó vármegyéket és a szerémi vármegye egy részét „Szerb Vajdaság és Temesi Bánság" név alatt Magyarországtól elválasztva, közvetlenül a minisztériumnak rendelték alá. A közigazgatás legfőbb vezetését egy Temesváron székelő „Landschef" látja el, aki mellé miniszteri biztost rendelnek ki. Az előbbinek Mayerhofer tábornokot, az utóbbinak Griez von Ronsé zárai kerületi kapitányt nevezték ki. A császár a szerbek „nagyvajdájá^-nak címét, az országfőnök pedig az „alvajda" címet vette fel s a Vajdaságot néptörzsei szerint három kerületre osztották. Ezek közül az egyik a tulajdonképeni szerb vajdaságot alkotja. A császár rendeletében azt a reményét fejezi ki, hogy a Vojvodina szervezete meg fogja erősíteni a szerbeket a dinasztia iránti hűségükben s biztosítani fogja az ottani néptörzsek békés együttélését. A vegyeslakosságú és felbolygatott Vajdaságban erről szó sem lehetett. Mayerhofernek nemsokára ellentétei támadtak Rajasics szerb pátriárkával, s a bánáti szerb lapok azt írták, hogy a november 18-i pátens óta a szerbek jobban gyűlölik a horvátokat, mint a magyarokat és a német uralomtól úgy kell óvakodni, mint a dögvésztől. A horvát sajtó pedig ugyanakkor - azt a gondolatot vetette fel, hogy az ausztriai és magyarországi szlávok a nemét kulturális gyámság megszüntetése végett fogadják el közös irodalmi nyelvnek az oroszt. Az események odáig fajultak, hogy Mayerhofer kénytelen volt elrendelni a statáriumot, amivel azután helyreállott ha nem is a béke, hanem a csend.

4 Amíg Magyarország népei az osztrák abszolutizmus katonai és bürokratikus megszállása alatt nyögtek, a magyar emigránsok messzemenő terveket szőttek az ország felszabadítására. Levelek, tervezetek, egyezmények egész sora igazolja, hogy Kossuth revízió 3 Bidermann: La loi hongroise sur les nationalités, dans ses rapports avec le passé et le présent de la Hongrie. 543. 1. * Berzeviczy Albert: Az abszolutizmus kora Magyarországon. 1849— 1865. I. k., Budapest, 1922, 146—147. 1.