Ember Győző: Magyarország nyugati külkereskedelme a XVI. század közepén (Budapest, 1988)

Bevezetés

A munkám forrásául szolgáló vámnaplók 15, illetve 19 olyan harmincadhivatal naplói, amelyeken át a szorosabb értelemben vett nyugati irányú külkereskedelmi áruforgalom haladt. Nincs tudomásom róla, nem is tartom valószínűnek, hogy 1542ben ezen a 19 harmincadon kívül volt más olyan, amelyen keresztül a szorosabb értelemben vett nyugati irányban árut vittek külföldre vagy hoztak be onnan. Ez a körülmény azonban nem jelenti egyben azt is, hogy a 19 harmincadhivatal vámnaplói a szorosabb értelemben vett nyugati irányú áruforgalmat hiánytalanul tükrözik. Fentebb már volt szó róla, hogy azoknak a harmincadoknak a naplóiban, amelyek még Thurzó Elek kezén voltak, és a magyar kamara csak a kivitel félharmincadját szedette harmincadosaival, e harmincadosok naplóiban behozatali tételek nincsenek. Ilyenek voltak a szempci, a nagyszombati, a szakolcai, a szenicei, a sasvári és a holicsi harmincadhelyek. Ez a hiány azonban nem lehetett jelentékeny. A 6 harmincadhely közül a 2 legjelentősebb: Szempc és Nagyszombat nem határ közelében, hanem attól távolabb, a határ menti harmincadhelyek mögött, a vámhivatalok második vonalában feküdtek. Nem a behozatal, hanem a kivitel, elsősorban a marhakivitel vámhelyei voltak, Óvárhoz hasonlóan, ahol — miként láttuk — behozatali vámot nem szedtek. Kétségtelen bizonyítékaink nincsenek arra, hogy e 2 helyen egyáltalán nem volt behozatal, de ezt a feltevést az óvári analógián kívül támogatja az a tény is, hogy a nagyszombati kereskedők, akik igen jelentős volumenű behozatalt bonyolítottak le, behozott áruikat nem saját városukban, hanem főleg a határ mentén fekvő Pozsonyban és Stomfán vámoltatták el. (Egész behozataluk vámértéke 6527,55 forint volt, ami a teljes behozatal 4,61 %-át jelentette. E behozatal 60,45%-át Stomfán, 25,53%-át Pozsonyon, 9,56%-át Gajáron, a többit pedig Oroszváron és Járfalun át szállították be az országba.) Ha Nagyszombatban szedtek volna behozatali vámot, ezt aligha tették volna meg. És még egy bizonyíték. Amikor 1545-ben királyi utasítás szabályozta a magyar kamara alá tartozó harmincadok ügyét, ez az utasítás a pozsonyi és a trencséni harmincadcsoportokkal kapcsolatban behozatali és kiviteli vámról szólt, a nagyszombati csoporttal kapcsolatban azonban csak kiviteli vámról beszélt, behozataliról ellenben nem. (Orsz. Lvt. Kincst. lvt. M. kam. Libri instruct. V. 374.) Más volt a helyzet a határ,menti Szakolcánál és a hozzá csatolt 3 kicsiny harmincadnál. Itt már feltételezhetünk behozatalt, de nem számottevő volumenűt. Ennek bizonyítására szolgáljanak az alábbi adatok, 1549-ben, 1555-ben és 1556-ban, amikor már a nagyszombati harmincadcsoport teljes jövedelmét a magyar kamara kezelte, e kamara évi számadásaiban e csoport hivatalai közül Szempc, Nagyszombat és Szakolca szerepelt. Szenice, Sasvár és Holics jövedelméről Szakolca számolt el, 1542ben is annak a fiókjai voltak. A 3 hivatal bevétele az említett 3 évben így alakult: 1549 1555 1556 Ft Ft Ft Szempc 41 125,42 32861,12 23931,37 Nagyszombat 8037,84 7432,00 6004,09 Szakolca 480,15 201,62 220,86 Összesen 49643,41 40494,74 30156,32