Ember Győző: Magyarország nyugati külkereskedelme a XVI. század közepén (Budapest, 1988)

III. fejezet: A kereskedők lakhelyei

Kiemelést érdemel, hogy a pozsonyi kereskedők, akik az egész behozatalnak egyötödét bonyolitották, behozott áruikat, egy kereskedő minimális vámértékű szállítmányát kivéve, mind a pozsonyi vámhivatalban vámoltatták. Rá kell mutatni arra is, hogy a nagyszombati kereskedők jelentékeny volumenű behozatalt, az egész behozatal 4,61 %-át, bonyolították le nagyrészt a Dunától északra fekvő Stomfán, Pozsonyon és Gajáron át, de kisebb mennyiségben még a Dunától délre fekvő Oroszváron és Járfalun keresztül is. Ebből a tényből — feltételesen — azt a következtetést lehet levonni, hogy a nagyszombati — és valószínűleg a szempci — harmincadhivatalokban ugyanúgy nem szedtek behozatali vámot, mint — ezt bizonyosan tudjuk — az országhatártól ugyancsak távolabb fekvő óváriban. Az óvári kereskedők viszonylag kis volumenű behozatalukat a soproni harmincadcsoport 5 vámhivatalánál, elsősorban Járfaluban, vámoltatták. Majdnem teljes kivitelüket ellenben Óvárott, miként a nagyszombatiak is kivitelüknek kereken 70%-át Nagyszombatban, 30%-át pedig Szempcen. Ami az északi rész területén fekvő nagy forgalmú kereskedői lakhelyek kivitelét és kevés kivétellel egyben teljes forgalmát illeti, a szempci harmincadhely dominált, a 31 lakhely (tétel) közül 20-nak a kereskedői kivitelük egészét vagy túlnyomó részét Szempcen vámoltatták. A nagyszombatiak, mint fentebb említettem, Nagyszombat mellett Szempcen is. Nagyszombaton át Nagyszombaton kívül még 6 másik lakhely (tétel) kereskedői szállítottak elsődlegesen, Nebojszáé, Szakolcáé, Vecséé, Szerdahelyé, valamint Nagyszombaté egyszer nebojszai, másszor pesti kereskedőkkel társulva. Tárcának és Besztercebányának Pozsony, Somorjának Járfalu és kisebb részben Pozsony, Csütörtöknek pedig Stomfa volt a fő kiviteli vámhelye. A bizonytalan, azaz a vámnaplókban meg nem nevezett lakhelyű nagy forgalmú magyarországi kereskedők minden bizonnyal az északi rész területén laktak. E mellett szól az is, hogy Szempcen és Nagyszombaton át szállítottak vagy maguk, vagy — mint Nyáry Ferenc és részben Révay Ferenc is — nagyszombati megbízottaik révén. Nyáry és Révay vámhelye Nagyszombat, Balassa Imréé, Thököly Sebestyéné, Jancsy Gergelyé és Pekry Annáé Szempc, a naszádosoké pedig részben Szempc, részben Nagyszombat volt. A külföld országai közül az ausztriai nagy forgalmú lakhelyek kereskedői Pozsonyon, Óváron és Sopronon át szállítottak elsődlegesen. A bécsiek fő vámhelye Pozsony volt, a kivitelben és a teljes forgalomban másodlagosan Szempc. A bruckiak kivitelüket és teljes forgalmukat elsődlegesen Óváron, másodlagosan Nezsideren át bonyolították le, behozatalukat pedig elsődlegesen Pozsonyon, másodlagosan Járfalun keresztül. Wiener Neustadt kereskedői behozatalban és kivitelben egyaránt elsődlegesen Sopronban vámoltak. A hainburgi kereskedők elsődlegesen Pozsonyon át hozták be és Óváron keresztül vitték ki áruikat. Kivitelükben és teljes forgalmukban másodlagosan Járfalu is jelentősebb szerepet játszott. Morvaország mind a 6 nagy forgalmú lakhelyének kereskedői behozatalukat elsődlegesen, részben kizárólagosan, Pozsonyon át bonyolították le. Iglau, Prossnitz, Olmütz és Meseritz kereskedői behozatalukon kívül kivitelüket és teljes forgalmukat is. A prossnitziak kivitelében másodlagosan a nagyszombati harmincadhely is jelentősebb szerepet játszott. Eibenschitz és Brünn kivitelében és teljes forgalmában elsődlegesen Szempc dominált, teljes forgalmukban másodlagosan Pozsony is szerepelt.