Farkas Gábor: A megye, a város és a község igazgatása magyarországon (Budapest, 1992)

IV. A KÖZSÉGI ÖNKORMÁNYZAT FELADATAI 1948-1949

lakosság közötti ellentét elsősorban tehát gazdasági természetű, ami hamarosan politikai színezetet kapott. A kormány felismerte és tarthatatlannak minősítette a telepes lakosság nyomorúságos helyzetét, és emelkedésüket közigazgatási beavatkozás útján is segíteni kívánta. A Fejér megyében a sváb lakosság helyébe érkező felvidéki, főleg csallóközi telepesekről igen jó vélemény alakult ki. Az alispán az MKP által rendezett közigazgatási értekezleten elmondotta, hogy a felvidéki telepesek szorgalmas, dolgos emberek, és jó gazdasági felszereléssel érkeztek. Hiányolta viszont, hogy a törvényhatóságot a betelepítés tényéről a Népgondozó Hivatal nem tájékoztatta, és a telepítés lezajlását sem közigazgatási úton hozták tudomására. Az alispán ezzel a felszólalásával is a községi autonómia visszaállítását sürgette, mivel nem látta okát annak, hogy az önkormányzat a betelepítés idején is béna maradjon. 1947. március 13-án a belügyminiszter az újgazdák és a telepesek fokozott közigazgatási megsegítésére hívta fel a területi önkormányzatok vezetőit. Az újgazdák a földreform óta eltelt időben nem tudtak a gazdaságilag megkívánt szintre felemelkedni, termelési eredményeik alacsonyak voltak, s így egyáltalán nem járultak hozzá a nemzetgazdaság gyarapításához. A belügyminiszter az okokat nemcsak a súlyos gazdasági nehézségekben látta, hanem részben az újgazdák és a telepesek tájékozatlanságában, több helyen elszigetelt helyzetükben is. Ezért utasította az alispánokat: ügyeljenek arra, hogy az újgazdák és a telepesek kérelmeit előnyben részesítsék a falvakban és a városokban, rendszeresen tájékoztassák őket a megjelent rendeletekről, és egyedileg is adjanak felvilágosítást a községi elöljáróságok a hozzájuk forduló ügyfeleknek. A földművelődésügyi igazgatás ugyan feltárta mindazon nehézséget, amely az újgazda és a telepes réteg gazdasági emelkedésének gátja volt, de a miniszter szerint az átfogó és helyi ismeretekkel rendelkező önkormányzati tisztviselő tanácsait is meg kell hallgatni az eredményesség elérése érdekében. A telepes-községek elöljáróságai különösen nehéz helyzetben voltak. A telepesek rendkívül lassan és nagy nehézségek leküzdése árán integrálódtak új környezetükbe. Ez a folyamat több évig is eltartott. Fejér megye közigazgatási bizottsága 1947. február 11-én a telepes lakosság hathatós támogatására hozott határozatot. Erre azért volt szükség, mivel a telepeseket Fejér megye néhány községében is idegenkedve, sőt ellenséges érzülettel fogadta a lakosság. Az itthon maradt németek és az őslakosnak számító magyarok különösen a kitelepített lakosság szorgalmát, szakmai hozzáértését hiányolta a mezőgazdaság területén, melyet pótolni évtizedekig sem tudtak. E kérdéseket a telepesek termelési nehézségei láttán hangoztatták a községek régi lakói. Ennek természetes visszahatása a telepesek részéről méginkább az elzárkózás, a helyi lakosságtól történő elszigetelődés volt. A telepesek részéről ez időben éppen tájékozatlanságuk következtében a hatósággal szembeni fellépés is gyakori, és nem egy esetben megtörtént, hogy a saját ügyeikkel foglalkozó községi értekezleteket is megzavarták. Most a belügyminiszter úgy látta, hogy az újgazdák és telepesek nehéz kérdéseit az összes helyi hatóság, hivatal és erre hivatott intézmény tudná megoldani. A járási főjegyzőkön és a községi elöljáróságokon túl az ügy bonyolításában részt vettek a földművelésügyi kormányzat közép- és alsófokú szervei, azután a közellátási felügyelőségek, a