Iratok a közös magyarszovjet űrrepülésről 1979–1980 (Budapest, 2011)
Bevezetés. A közös magyar–szovjet űrrepülés és a hatalom
BEVEZETÉS a sikeres propaganda érdekében. Néhány kivételtől eltekintve (pl. Finnország) azonban inkább kudarcélményeik voltak. Zömmel csak a kis példányszámú, helyi kommunista lapok lelkesedését tudták kiváltani: akár Németországban, akár Franciaországban viszonylag rövid hírekben tájékoztattak az eseményről. A követségi jelentések egyértelműen arra utaltak, hogy rendezvényeiket érdektelenség kísérte, s június 5-e után, amikor a szovjet személyzettel a továbbfejlesztett Szojuz—T-2 is sikeresen az űrbe repült, már az volt a fontosabb, nem a Farkas—Kubászov páros.120 A londoni nagykövet egyértelmű kudarcról számolt be: „Sajtókoktélunk nem volt sikeres. Annak ellenére, hogy gyakorlatilag a teljes brit országos sajtót és az űrrepüléssel kapcsolatos szaksajtót meghívtuk, több személyes kapcsolaton és néhány emigrációs vezetőn kívül, mindössze néhány fő jelent meg, noha a legtöbb meghívott előzetes háttéranyagot is kapott. ”121 Lényegében ezzel csengett egybe az osztrák jelentés is: „A magyar űrhajós Ausztriában pozitív, de mérsékelt sajtóvisszhangot kapott. [...] Legnagyobb terjedelemben — a tőlünk kapott anyag alapján — a Kommunista Párt sajtója foglalkozott az eseménnyel. [■■■] A magyar űrutazás hamar kikerült az osztrák sajtó érdeklődéséből. A földet érés után két nappal a szenzáció már az új Szojuz T-2'22 űrhajó fellövése volt. így az eseménnyel kapcsolatban rendezett filmcocktailra [!] csak 6 osztrák — köztük két újságíró — jött el, holott az értesítést, illetve a meghívást 700 címre küldtük ki. ”123 Igen érdekes képet nyújtanak a hangulatjelentések, amelyek persze eleve egyfajta szűrést jelentettek, de valamilyen módon mégis tükrözték a lakosság széles csoportjainak véleményét. Eszerint Farkas Bertalan űrutazását a közelmúlt legnagyobb „belpolitikai” eseményének értékelték, amelyet az egész ország „nagy érdeklődéssel” kísért. A vélemények többsége elismerően szólt a magyar—szovjet közös űrrepülés sikeréről. Valamennyi információ egyöntetűen jelezte, hogy az első magyar űrhajós utazását féltő aggódás és nagyfokú érdeklődés kísérte az indulástól a visszaérkezésig. Örültek annak, hogy feladatát sikeresen teljesítette és szerencsésen visszatért a földre, hiszen munkájával, magatartásával méltóképpen képviselte „hazánkat”, népünket és pártunkat”. A jelentések többsége az űrutazást „fantasztikus”, „lebilincselő”, „hihetetlen” jelzőkkel illette. Farkas Bertalan útját „történelmi eseménynek”, „óriási tudományos eredménynek” nevezték, hiszen magyar ember is részt vett a világűr meghódításában és sok magyar tudós, ha közvetett módon is, de elősegítette a repülés sikerét. 120 Mint az NSZK-beli magyar nagykövet jelentette: „Érdekes módon hatott a szovjet-magyar űrutazást közvetlenül követő újabb szovjet űrhajó, a Szojuz T-2 felbocsájtása. Néhány újságíró azonnal a Szojuz T—2 űrhajót találta szenzációnak, természetesen azért, mert erről a típusról tudnak a legkevesebbet. ” MOLXIX-J-l-j-SZU-145-739-003954/11. 1980. június 23. 121 MÓL XIX-J-l-v- Sajtófőosztály-1980. június 24. 82. d. 122 A Szojuz T—2 a Szojuz űrhajók továbbfejlesztett változatának első, embert szállító példánya volt, amely tizedikként kapcsolódott össze a Szaljut-6 űrállomással. Az űrhajó Jurij Malisevvel és Vlagyimir Akszjonovval a fedélzetén június 5-én hagyta el a Földet és június 9-én tért vissza. 123 MÓL XIX-J-l-v - Sajtófőosztály-1980. június 17. 82. d. 52
