Iratok a közös magyarszovjet űrrepülésről 1979–1980 (Budapest, 2011)
Bevezetés. A közös magyar–szovjet űrrepülés és a hatalom
BEVEZETÉS Az első napon az MTA Mikrobiológiai Kutatócsoportja által kifejlesztett Interferon nevű műszerekkel a súlytalanság hatását mérték a szervezet által vírusfertőzések esetén termelt, az immunrendszert támogató interferon nevű fehérjék termelődésére.93 Egy másik biológiai kísérlet az emberi szervezetet érő kozmikus sugárzást mérte. A Központi Fizikai Kutatóintézet Atomenergia Kutatóintézetének szakemberei által konstruált ter- molumineszcens dózismérő és kiolvasó berendezés — a Pille94 — segítségével az emberi testet ért sugárzás többszöri mérését végezték el a Dóza kísérlet keretében. Ezen a repülésen alkalmazták először a ma világszerte használatos műszert. A nap végén sor került az első fémolvasztási kísérletre is a Szaljut Szplav nevű kemencéjében. Egy másik kísérletben az űrállomás Krisztall nevű kemencéjében az MTA Műszaki Fizikai Kutatóintézet Eötvös kísérletében félvezető egykristályokat növesztettek. A kísérletektől azt várták, hogy a kristályokban a súlytalanságban egyenletesen fognak eloszlani egyes atomok. (Farkas Bertalan már az első napon, de a továbbiakban is, tévéközvetítésben számolt be a Magyar Televízió nézőinek az űrélet tapasztalatairól.) 93 Farkas Bertalan beszámolója az INTERFERON kísérletekről: „INTERFERON” elnevezéssel orvosbiológiai kísérleteket is végeztünk. A kísérletet a Magyar Tudományos Akadémia Mikrobiológiai Kutató Csoportja tervezte. A kísérlethez szükséges készüléket a MEDICOR Müvek készítette. Az „interferon" egyfajta fehérje, amely vírus okozta fertőzéses megbetegedések alatt képződik. A vírusok ellenanyaga gátolja a vírus szaporodását, fokozza a szervezet ellenálló képességét. Az interferon képződését- a vírusfertőzésen kívül - az emberi szervezetben számos külső és belső inger is okozhatja, a változó külső körülmények befolyásolhatják az emberi szervezet interferon produkáló képességét. Az Űrrepülés során végzett kísérleteknek kettős célja volt.- Hogyan befolyásolják az űrhajózás különleges körülményei az interferon képződését az emberi szervezetben és az emberi sejtkultúrában?- Milyen hatása van a kozmikus térségnek az interferon gyógyszerkészítményekre? Két különböző típusú készüléket hoztunk magunkkal: Az I. számú készülék kémcsöveiben emberi fehérvérsejt kultúrák interferon képződést elősegítő vegyi anyagok voltak elhelyezve. A sejtkultúrát és a vegyi anyagokat az űrállomáson összeengedtem. Ezzel megindtdt az interferon képződés. A 2. számú készülékben interferon gyógyszerkészítmények voltak becsomagolva, amelyet elhelyeztem az űrállomáson, és az utazás befejezése után visszahoztam. MOL M—KS 288. f. 22. cs. 1980/45. ő. e. 94 A magyar űrhajós egyperces nyilatkozata a PILLE kísérletről: „Az űrállomáson a kozmikus sugárzás dózisa általában akkora, mint a megengedhető dózis a földi izotóp-laboratóriumokban, tehát nem veszélyes. Fokozott naptevékenységnél azonban előfordulhat, hogy a sugárzás intenzitása veszélyes mértékig is megnövekszik. Eddig - az űrruhára erősített dózismérővel — csak a Földre érés után lehetett meghatározni az űrhajóst érő sugárdózist. A budapesti Központi Fizikai Kutató Intézetben kidolgozták az űrállomáson is használható PILLE termolumineszcens dózismérőt és értékelő készüléket, amely segítségével most repülés közben magam is megmérhetem a kozmikus sugárzás dózisát. A kezemben látható PILLE kétszeresen rászolgál a nevére: kicsi, könnyű és mérni is könnyen lehet vele. A készülékbe helyezett dózismérőt elfordítva fél perc múlva jelzi a sugárdózis számértékét (ami eddig minden alkalommal a megengedhető érték alatt volt). — MÓL M—KS 288. f. 22. cs. 1980/45. ő. e. 44
