Iratok a közös magyarszovjet űrrepülésről 1979–1980 (Budapest, 2011)
Bevezetés. A közös magyar–szovjet űrrepülés és a hatalom
BEVEZETÉS Az űrrepülési program megszakítása A közös űrrepülések sorozatában megtörtént az első lépés. 1977. szeptember 29-én pályára állt a Szaljut-6 űrállomás, amit sokkal hosszabb tevékenységre terveztek, mint elődeit (18 hónap és 8—10 űrhajó fogadása). Az űrállomás beüzemelése azonban meghiúsult, Vlagyimir Kovaljonok45 és Valerij Rjumin46 képtelen volt a Szojuz—25 űrhajót összekapcsolni az űrállomással. így csak 1977 decemberében sikerült a Szojuz-26-nak kikötni az űrállomáson, amit azután még egy tisztán szovjet legénység (Vlagyimir Dzsanibekov47 és Oleg Makarov48 *) követett. 1978. március 2-án a Szojuz-28 fedélzetén, Alekszej Gubarjev parancsnok oldalán a cseh Vladimír Remek jutott fel egy hét időtartamra az űrbe. Ezután az állandó személyzet — 96 napos űrrekordot felállítva — hazatért. A Romanyenko—Grecsko párost Vlagyimir Kovaljonok és Alexander Ivancsenkov váltotta. 1978. június 27-én a lengyel Miroslaw Hermaszewski jutott ki az űrbe, 1978. augusztus 26-án pedig Siegmund Jähn, az NDK űrhajósa startolhatott a Szojuz-31 fedélzetén, Valerij Bikovszkij oldalán. Az első három sikeres repülés után kisebb szünet következett: 139 napos űrrekord után hazatért az alaplegénység, s majdnem négy hónap után indult el a következő. Közben a szovjetek felkészültek a következő ütemre, amelyben másodikként volt soros a magyar űrhajós. A moszkvai magyar nagykövetség értesítése szerint a szovjet fél 1978 decemberében már várta a magyarok döntését, hogy ki legyen az első számú jelölt, mert a szovjet jelölteket a sorrend ismeretében tudták kijelölni. „A szovjet félnek ehhez szüksége lenne annak ismeretére, hogy egyenlő felkészülési mutatók esetén a magyar fél melyik jelöltjét tekinti elsőnek, illetve másodiknak. A Politikai Bizottság 1979. január 9-ei ülésén50 tudomásul vette a beterjesztett tájékoztató jelentést, mely szerint kiválasztották az űrhajósokat, és folyik a közös űrrepülés tudományos programjának előkészítése. A jelentésben megállapították, hogy az 1. számú páros Valerij Kubászov űrhajós ezredes51 és Farkas Bertalan százados, a 2. számú páros Vlagyimir Dzsanibekov űrhajós ezredes és 45 Kovaljonok, Vlagyimir Vasziljevics (1942—) űrhajós. 46 Rjumin, Valerij Viktorovics (1939-). A Szojuz-25 fedélzeti mérnöke volt 1977. október 9. és 11. között. 47 Dzsanibekov, Vlagyimir Alekszandrovics (1942-). Az 1978. január 10-én felbocsátott Szojuz-27 parancsnoka volt, 1978. január 16-án tért vissza a Földre a Szojuz-26 űrhajóval. 48 Makarov, Oleg Grigorjevics (1933-2003) mérnök-űrhajós. Először 1973. szeptember 27. és 29. között a Szojuz—12 űrhajóval járt az űrben, második útjára 1975. április 5-én indult. A Szojuz-27 fedélzetén 1978. január 10. és 16. között harmadszor repült az űrbe. Ezt követően folytatta mérnöki munkáját, részt vett az Enyergija-Burán hordozórakéta és űrrepülőgép-rendszer, valamint a Mir űrállomás fejlesztési programjaiban. 47 MÓL XIX-J-1-j-Szocialista országok-003974/2-1978. 511 MOL M-KS 288. f. 5. cs. 763. ő. e. (1979. január 9.) 51 Kubászov, Valerij Nyikolajevics (1935—). A Szojuz-6 űrhajón, mint fedélzeti mérnök repült 1969. október 11. és 16. között. Az első nemzetközi űrrandevú, az 1975. július 25-24. között megvalósított Szojuz-Apollo program résztvevője volt. 30
