Iratok a közös magyarszovjet űrrepülésről 1979–1980 (Budapest, 2011)
Beszélgetés Farkas Bertalannal a Magyar Országos Levéltárban (2010. november 13.)
Beszélgetés Farkas Bertalannal a Magyar Országos Levéltárban első magyar űrhajós, ezt nem tehette volna meg. Engem letiltottak a repülésről, mivel nemzeti értéknek számítottam. Egy hallgató A válogatásnál mi volt a legfőbb szempont, a fizikai vagy a pszichikai állóképesség? S végül hogyan lett a négyből kettői Farkas Bertalan Kétszer két héten keresztül Kecskeméten vizsgálták a jelölteket. 1977 nyarán kezdődött a magyar űrhajós jelöltek kiválogatása, és előtte, 1977. május 9-én született a kislányunk, Aida. Az édesanyám és a feleségem soha nem szerette, hogy pilótáskodom. A hátam mögött megegyeztek, hogy addig beszélnek nekem, míg a végén lemondok a repülésről, és mérnökként fogok dolgozni. Amikor 1977 júniusában elmondtam feleségemnek, hogy én is rajta vagyok az űrhajós listán, megfogta a kezemet, bementünk a másik szobában alvó kislányunkhoz, és azt mondta: neki nem űrhajós kell, hanem olyan ember, aki fölneveli a kislányát. Végül meghoztam a döntést. Tudtuk, hogy hamarosan jön a kétszer két hét Kecskeméten, és ezt megelőzően mindig, amikor hazamentem, ő nyitotta az ajtót, kezében a kislányunkkal: ugye, befejezted az űrrepülést? Mondtam, most még nem, de az első hét után biztos kiesem. Jött a második hét, megint, és utána jött az, amikor már csak heten voltunk. Hazamentem, és megint Aidával a kezében kérdezte: akkor most már teljesen vége? Még azért nincs vége — mondtam, mert már benne vagyok a négyben. Akkori gondolkodásomra jellemző esetet szeretnék ezzel kapcsolatban megemlíteni. A pápai vadászrepülő ezredet meglátogatta két szovjet űrhajós, és az akkori ezredparancsnok engem kért fel, mint fiatal hajózót, hogy jelentsem az űrhajósoknak, a Magyar Honvédség berkein belül a pápai vadászrepülő ezred milyen feladatot hajt végre. Megegyeztünk mindenben, és elmondtam a Klimuk9 ezredesnek, amit kellett, de a végén olyat is mondtam, amiben nem egyeztünk meg az ezredparancsnokkal. Ez valamikor 1974-1975-ben volt, tehát még nem volt szó arról, hogy magyarok repülni fognak az űrbe. Azt mondtam: ha egy magyar vadászpilóta kikerülne a Csillagvárosba, akkor becsülettel végrehajtaná a feladatot. Ezért akkor fejmosást kaptam. 1978-ban, amikor négyen mentünk ki a Csillagvárosba, a folyosón találkoztam Klimukkal, aki megismert, és azt mondta: te leszel az első magyar űrhajós. A kiválogatás bonyolult és objektív volt. Ellenőrizték a röntgenfelvételeket, és az arcüregemben az egyik ottani fül-orr-gégész főorvosnő foltot talált. Annyit mondott, hogy ki kell tisztítani, aztán mehetek tovább. Azt mondtam, hogy már néhány éve repülök, 9 Klimuk, Pjotr Iljics (1942—), űrhajós, a Szojuz-13 (1973), a Szojuz-18 (1975) és a Szojuz-30 (1978) parancsnoka. Utóbbi repülése az Interkozmosz program keretében, a lengyel Miroslav Hermaszewski- vel az oldalán történt. 256
