Iratok a közös magyarszovjet űrrepülésről 1979–1980 (Budapest, 2011)
Beszélgetés Farkas Bertalannal a Magyar Országos Levéltárban (2010. november 13.)
Beszélgetés Farkas Bertalannal a Magyar Országos Levéltárban A szovjetek úgy döntöttek, hogy ne csak fedélzeti műszerekkel jelenjenek meg a szocialista országok kutatói, hanem űrhajósokkal is. Az Interkozmosz program keretén belül az első három ország (Csehszlovákia, Lengyelország és az NDK) űrhajós jelöltjei kerültek a Csillagvárosba 1976-ban. El kellett dönteni, hogy kik fognak repülni. Nyilván politikai döntés született a szovjetek részéről. A németeket nem nagyon akarták elsőnek, a csehszlovákok fizették a legtöbbet az Interkozmosz programban való részvételért, így ők repültek először. Amikor kimentünk az Interkozmosz második csapatával Moszkvába, már tudtuk, az orosz ábécé szerint fogunk repülni. Az orosz ábécé pedig így kezdődik, abevegede, B: Bulgária, V: Vengríjá. Utánunk jött Mongólia, Kuba, Románia. De bennünket vagy a többi űrhajóst ez nem érdekelte. Nem azért mentünk a Csillagvárosba, hogy a Népszabadság piros betűvel hozza a nevünket. Egy dolognak örültünk, hogy Magyarország részese lehet a nemzetközi űrkutatási együttműködési programnak. Néhány szóval utalnék ara, hogy az apróságoknak tűnő dolgokra is mennyire kellett figyelni. Az űrhajó kabinjában grammra minden ki volt számolva. Tudtam, hány borítékot vihetek magammal, s hogy a kislányom legkedvesebb babáját itthon kellett hagynom, és csak egy néhány grammos kis, piros-fehér-zöld ruhába öltöztetett babát engedtek felvinni. Az én tömegem szkafanderben sokkal kevesebb volt, mint Valerij Kubászové, ezért az ülésbetét mögé ólomkazettákat kellett elhelyezni. Katona Csaba Melyek voltak a kiválasztás szempontjai? Milyen érzés volt szembesülni azzal, hogy esély nyílik az Űrrepülésre? Farkas Bertalan Minden országból az első űrhajósokat a vadászpilóták közül válogatták ki. Az elején több mint százan voltunk. Három repülő vadászezred volt abban az időben Magyarországon: Pápán, Kecskeméten ésTaszáron. Néhány százan voltunk akkor pilóták. A szűrések során először 37-en, majd a kétszer kéthetes kecskeméti orvosi vizsgálat után heten maradtunk. Bennünket 1977 decemberében Csillagvárosból és Moszkvából érkezett űrorvosok még Kecskeméten kivizsgáltak, a hét jelöltből négy maradt, Magyari Béla, Buczkó Imre, Elek László és én. A négy űrhajósjelöltet 1978-ban Csillagvárosban, illetve Moszkvában egy hónapon keresztül tesztelték, végül ketten maradtunk, Magyari Béla és én. Ezután fogadott minket [Alekszej] Leonov tábornok, aki azzal kezdte a beszélgetést, hogy a magyarok már megint győztek, mert mi először csak egy kutyát, Lajkát küldtük, ti pedig egyből egy Farkast juttattok a világűrbe. Ma épp a taszári repülő ezred 60. születésnapját ünnepeltük, s találkoztam az egykori, ma már nyugdíjas pilóta és műszaki társakkal, valamint Elek Lászlóval és Buczkó Imrével. Elek László felesége köszönetét mondott, hogy én repültem a világűrbe, mert így Laci még tíz éven keresztül szuperszonikus pilóta lehetett Taszáron. Ha a férje az 255
