Iratok a közös magyarszovjet űrrepülésről 1979–1980 (Budapest, 2011)
19. Út az űrbe
19- Út az űrbe, 1980. május - június Irány: Bajkonur Záporoznak a kérdések, de az orvosok türelmének lassan vége: és engedve unszolásuknak, az utolsó kérdésekre már a guruló székben ülve válaszolnak az űrhajósok. Aztán kezdődik az orvosi vizsgálat, amely — mint hamarosan megtudjuk — teljesen egészségesnek találja őket. S noha a nap legnehezebb része már mögöttük van, s régen beesteledett már, az ő mai napjuknak nincs még vége...- Az orvosi vizsgálat befejeztével Valerij Kubászov és Farkas Bertalan - a szovjet űrhajózás vezetőinek kíséretében — helikopterbe száll: ez az út már nem lesz hosz- szú. A kazahsztáni leszállás helyéhez legközelebb eső város, Dzsezkazgan magyar és szovjet zászlódíszt öltött repülőterén száll le a helikopter. Felcsendül a Szovjetunió, a Magyar Népköztársaság és Kazahsztán himnusza és a helyi nemzeti viseletbe öltözött lányok kenyeret és sót nyújtanak át az űrhajósoknak. Konsztantyin Loszev, az SZKP területi bizottságának első titkára üdvözli őket, majd a város tanácselnöke mindkét űrhajóst Dzsezkazgan díszpolgárává avatva, átadva nekik a díszpolgárságot jelképező szalagot és az arról szóló okmányt, valamint egy kazah csapant, a hagyományos pásztoröltözéket. Valamivel később újra felhangzik: ismét repülünk. Irány az űrhajósok városa, Bajkonur, ahol a repülőgép ajtajánál várta őket Alekszej Leonov, az űrhajósok kiképzésének vezetője, Vlagyimir Dzsanibekov és Magyari Béla; az űrhajóskiképző központban pedig fergeteges fogadtatásban részesítették Farkast és Kubászovot a kiképzők és az orvosok, a Szovjetunió és más nemzetek űrhajósjelöltjei, azok, akik már repültek, és akiknek nevét hamarosan megismeri a világ. A leszállás körzete: Dzsezkazgan — Bajkonur, 1980. június 3. jelzet: Népszabadság, 1980. június 4. (szerda). 180
