Iratok a közös magyarszovjet űrrepülésről 1979–1980 (Budapest, 2011)

19. Út az űrbe

19. Úr AZ ŰRBE, 1980. MÁJUS-JÚNIUS erre a célra már felfújták a piros vizsgáló sátrat — ülve kéne maradniuk, de sem Farkas Bertalan, sem Valerij Kubászov egyelőre nem kíván leülni, noha kicsit bizonytalanul állnak a lábukon: szokatlan a test súlya. Odalépnek a kabinhoz, amelyről már leválasz­tották a csíkos ejtőernyőt, és fehér kréta kerül a kézbe: Hála és köszönet, írja oda Bertalan és Valerij aláírja ugyanezt oroszul: Szpaszibo i blagodarnoszty. A fülke fala füsttől fekete, korom- és égett füstszagú: hozzáérek, még meleg is. Közben csaknem teljesen beesteledett, új és új, piros fényeiket kigyújtó helikopterek kavarják a port, filmesek érkeznek, telepes reflektorokkal és a két űrhajós figyelmesen nézi, mint emelik ki a kutató- és mentőosztag tagjai az űrhajó fedélzeti naplóját, majd pedig igen-igen óvatosan a konténert, amelybe kísérleteik értékes eredményeit helyezték el. Fényképezőgép, filmfelvevő, műszer, kazetták, dobozok — azután egy vaskos boríték kerül a nylonzsákba, amely Popov és Rjumin leveleit tartalmazza: levelek a Szaljutból - űrpostával... Jó itthon a Földön Ellenállva a kísérő orvosok szelíd unszolásának, a két űrhajós nem mond nemet a tu­dósítóknak és válaszol az első kérdésekre. Megkérdezem Farkas Bertalantól; mit üzen a Népszabadság hasábjain azoknak, akik nyolc napig — az ő felszállásakor mondott szavaival szólva — szorítottak neki? ... Nehéz erre szavakat találni. A biztatások és a jókívánságok, amelyek elértek hozzám, erőt adtak — feleli. — Szükség is volt erre, mert az űrhajózás azért nehéz dolog, min­den szakasza nehéz, akármennyire felkészült az ember rá a földön. A kozmoszban mindig készen kell állni. Ilyenkor nagyon jó dolog a jó szót hallani. Ezért akarok egyszerűen csak annyit mondani: köszönök mindenkinek mindent...- Milyenek az első lépések a földön ?- Furcsa lehet, amit mondok, de a súlytalanságot, mire megszokta az ember, sokkal könnyebb elviselni. Mert az első lépések az űr után a földön nagyon nehezeknek tűnnek.- Vagyis most úgy tetszik, hogy könnyebb volt a kozmoszban? - kérdezem.- Igen, ezekben a percekben még úgy teszik, könnyebb volt a súlytalanságban úszni, mint a földön járni. De ez az érzés nagyon hamar elmúlik: nagyon jó újra itthon lenni a földön. Órámra nézek: ez a nyilatkozat 15 perccel a földet érés után hangzott el. Mellettem Kubászov válaszol a tudósok kérdéseire. Farkas Bertalan - feleli egy szovjet újságírónak- kitűnően végezte a dolgát, megbízható társnak bizonyult, bármikor kész lennék vele újabb űrutazásra. 179

Next

/
Oldalképek
Tartalom