Iratok a közös magyarszovjet űrrepülésről 1979–1980 (Budapest, 2011)
19. Út az űrbe
19- Út az űrbe, 1980. május - június gondos, körültekintő munkájukért. Fehér szkafanderükön mindketten két emblémát viselnek, hazájukét és az Interkozmosz-jelvényt, amelyet a szocialista országok kutatói számára alapítottak. Kis bőröndöt visz magával mindkét űrhajós, amelyet egy tömlő köt össze öltözékükkel. Ebben a bőröndben az űrhajósok földi tartózkodásának nélkülözhetetlen kellékei vannak, amelyekre addig van szükségük, amíg elfoglalják helyüket az űrkabinban. Mindketten odalépnek a szovjet állami bizottság és a magyar küldöttség tagjaihoz. A parancsnok jelent a szovjet állami bizottság elnökének: — A Szojuz—36 személyzete, Valerij Kubászov és Farkas Bertalan készen áll a repülésre és a rábízott feladatok végrehajtására. Búcsúzás: — Legközelebb újra a Földön! Aztán a kozmonauták a felvonóba mennek, amely a legfelső szintre emeli őket. Kilépnek a liftből, még egy pillantás az integető munkatársaknak, aztán elfoglalják helyüket az új otthonban, az űrhajó kabinjában. A készenléti idő két óra 30 perc. A szakértők azt mondják nekem, hogy talán ez a legnehezebb időszak, ez a legnagyobb próba a kozmonauták számára. Mert pillanatnyilag tulajdonképpen már kevés a dolguk. Várni kell — most ez a fő feladat. Az egész komplexum minden egyes külön rendszerét közben még egyszer ellenőrzik a szakértők, percekre a kidolgozott ütemterv szerint. A két űrhajós rádión keresztül a kabinból tesz még egy nyilatkozatot. Kubászové így kezdődik: „Két testvéri ország űrhajósa indul útnak a Szojuz—36 szovjet űrhajón.” Farkasé: „Nagy megtiszteltetés ez nekem, mint a Magyar Népköztársaság polgárának és a Magyar Szocialista Munkáspát tagjának.” Farkas Bertalan köszönetét mond mindazoknak, akik lehetővé tették részvételét a magyar—szovjet barátságot kifejező és erősítő űrexpedícióban. Nekünk, újságíróknak már hosszabb ideje el kellett hagynunk a starthelyet. Most jó egy kilométer távolságból nézzük a karcsú rakétát. TV-kamerák és monitorok teszik lehetővé számunkra a betekintést az űrhajó parancsnoki részlegébe. Eles, tiszta a kép. Újra meg újra megpróbálok Farkas Bertalan arcába nézni, követem minden mozdulatát, minden válaszát és jelentését. Az arca nyugodt, nincs egyetlen felesleges mozdulata sem. Azt vélhetné az ember, nem is az első startja. Hétfő este: Kulcsot a starthoz! Még egy óra három perc van az indításig. „Egyórás feszültség” - lekapcsolják a hőmérséklet-állandósító berendezés vezetékeit. E pillanattól kezdve az űrhajó hőmérsékletét csak a felhalmozott hő adja, a fedélzeti hőszabályozó rendszerek ugyanis majd csak indítás után lépnek működésbe. A rácsos tartók eltávolodnak a rakétától, amelyet most már csak a tápláló tömlők, a sűrített gázokat szállító csövek, néhány köteg kábel, valamint a láthatatlan rádióhullámok kötnek a földhöz. 170
