Iratok a közös magyarszovjet űrrepülésről 1979–1980 (Budapest, 2011)
19. Út az űrbe
i9- Út az űrbe, 1980. május - június Röviddel később sajtókonferencia a Szojuz—36 űrhajósaival ugyanott. Megkérdezem Farkas Bertalant, milyen érzésekkel és várakozásokkal indul útnak. — Feszült időszak áll mögöttünk, és nagy öröm, hogy indulhatunk. Hétfőtől megkezdhetjük munkánkat, és remélem, hogy a szervezetem jól alkalmazkodik a súlytalansághoz; mindent megteszek, hogy sikeres legyen az utunk. Még mondana valamit, de félbeszakítja a következő kérdés. A sajtókonferencia után még az üvegfalon keresztül próbálunk beszélgetni, ami nem könnyű, mert a fal a hangot is szigeteli, a hangosító berendezést, pedig már kikapcsolták. Uggyel-bajjal olvasom le a szájáról: — Még azt akartam mondani, írja meg az otthoniaknak, hogy szorítsanak nekünk. .. Vasárnap délelőtt, mialatt az űrhajósok átesnek az aznapi orvosi vizsgálaton, meglátogatjuk az óriási szerelőcsarnokot. Egy következő rakéta szerelése folyik itt, a fokozatok világosan elkülönülnek, az űrkabin még magában áll. A szomszéd üzemcsarnokban még egy hordozórakéta, egy Progressz teherszállító űrhajó és egy Szojuz űrhajó. — Mindiga soron levő start a legfontosabb, de közben már folyik a felkészülés a következőkre — magyarázza kísérőnk. Hétfő reggel a szokott időben ébrednek, és már több órás foglalkozás áll mögöttük, amikor megérkeznek hozzájuk és a velük együtt kiképzett másik pároshoz az űrhajósok szálláshelyére a magyar párt- és állami küldöttség tagjai. — A szovjet és a magyar nép nagy figyelemmel kíséri az önök néhány óra múlva kezdődő útját. A párt Központi Bizottsága és személyesen Kádár János elvtárs nevében tolmácsolom a legjobb kívánságainkat. Mi izgulunk önökért, csak az a fontos, hogy önök teljesítsék nyugodtan és hidegvérrel feladatukat - mondta Korom Mihály. Hétfő délután: beszállás az űrhajóba Hétfő délután a starthelyen hatalmas karok tartják a mintegy 50 méter magas és a feltankolás után immár 300 tonna súlyú kolosszust, a hordozórakéta és a Szojuz űrhajó együttesét. Hófehéren ragyog az esőmosta hatalmas test: a csapadék több napos rekkenő kánikula után hétfő reggel érkezett, pedig ezen a vidéken ebben az évszakban öt-hat évenként, ha egyszer esik az eső. A rakéta alsó harmadát állandó fehér pára veszi körül. Megállás nélkül hangzanak a parancsok, a hangosbeszélő pedig rendszeresen közli a helyzetet. Ötórás készültség, négyórás, háromórás ... Az órákat visszafelé számlálják. A hang nyugodt, majdnem szenvtelen, mégis feszültség vibrál a levegőben. - Ez sosem válik rutinná, akárhányszor látja is az ember - mondja mellettem German Tyitov, az emberiség második űrhajósa. A készenlét két óra 40 perc - jelentik. A különleges sárga-fehér busz a két űrhajóssal ekkor már közeledik a rámpához. Valerij Kubászov száll ki elsőnek, Farkas Bertalan követi őt. Felhangzik a taps: a jelenlevők üdvözlik a két űrhajóst, és ők meleg szavakkal mondanak köszönetét a szakembereknek 169
