Iratok a közös magyarszovjet űrrepülésről 1979–1980 (Budapest, 2011)
19. Út az űrbe
19- Út az űrbe, 1980. május - június Az űrhajó innen, a sztyeppről egyre inkább valami halványodó fényű csillagra hasonlít. A hordozórakéta második fokozata is teljesítette feladatát, s végül leválik a harmadik is. A Szojuz—36 parancsnoka és űrhajósa Föld körüli pályán van. Jelzet: Népszabadság, 1980. május 27- (kedd). Arkus József tárcája a Népszabadság „Egy hét” című rovatában Berci Mondják, hogy a szovjet-magyar űrpáros rakétáját hétfő este három fokozatban bocsátották fel. A bajkonuri start volt az első fokozat, a második az, amikor a Magyar Rádió bemondta, és ezután következett harmadik fokozatként a Magyar Televízió, amelyet ezúttal nem lehet azzal vádolni, hogy elkapkodta volna a dolgot. A Szojuz-36 már megkezdte második fordulatát a Föld körül, a rádió büszkén röpítette világgá az első magyar űrhajós hírét, ám a tévé még mindig rendületlenül sugározta a Televíziós mesék sorozatában azt a műsort, amely arról szólt, hogy titokzatos jelek érkeznek a világűrből, s miközben a tudósok a megfejtésen töprengenek, egy mérnök kezdetleges űrhajót épít, és társaival elindul a Mars bolygó felé. S miközben a magyarok a fantázia szülte történetet nézték, egy honfitársuk valóságosan is úton volt társaságával a valóságos űrállomáshoz és valóságos üzenetet küldött a Föld bolygó felé. Sokan bosszankodtak emiatt és szidták a tévét a késlekedésért, pedig aligha volt igazuk. Végtére is néhány perc nem a világ, s ami késik, az nem múlik. Aztán meg bárki tanúsíthatja, aki csak látta, hogy a tévések a továbbiakban minden lehetőt elkövettek a késés behozásáért. Időnyerés céljából rendszerint egymás szavába vágtak, sőt olykor egyszerre beszéltek a budapesti stúdió, a bajkonuri helyszín és a Moszkva melletti irányító központ magyar riporterei. Ebben pedig végképp nincs semmi kivetnivaló, hiszen eddig nem nagyon volt alkalmuk az első magyar űrhajós felbocsátását közvetíteni. Különben sem lehetett előre tudni, hogy ilyen szenzációs esemény van készülőben, mert az űrrepülés előkészületeit és időpontját a nálunk szokásos szigorú titoktartás övezte. Igaz, a televízió műsorára tűzött egy háromrészes riportot a Csillagvárosból, a rádióban és az újságokban egyszerre megszaporodtak az űrhajózásról szóló információk, a két magyar űrhajósjelölt szüleinél hetek óta egymásnak adták a kilincset a riporterek, de honnan is sejthette volna bárki is, hogy mindez mi célt szolgált? Igaz, a nyomdától plakátot és nyolcfajta képes levelezőlapot rendeltek meg, a pénzverdétől emlékérmet, a postától emlékbélyeget az első magyar űri'epülés alkalmából, de erről is csupán néhány tízezer ember tudott, és természetesen hallgatott róla, mert nekünk, magyaroknak vérünkben 172
