Iratok a közös magyarszovjet űrrepülésről 1979–1980 (Budapest, 2011)
16. Újságcikkek az űrrepülés tudományos kérdéseiről
ié. Újságcikkek az űrrepülés tudományos kérdéseiről, 1980. május az visszaalakul eredeti állapotába, és közben fényt bocsát ki. Innen ered a neve is: „termolumineszcencia”. A kibocsátott fény mennyisége arányos az anyagot ért sugárzás dózisával. A sugárzás mérésére alkalmas anyagokat eddig fémdobozokba helyezték, és így vitték fel az űrállomásra, majd bizonyos időközönként visszahozták a Földre, és mérés útján megállapították az űrhajót ért dózis mértékét. Az MTA Központi Fizikai Kutató Intézetében régóta foglalkoznak termoluminesz- cens dozimetriával és az e célból készített laboratóriumi készülékeket is évek óta használják az űrhajósok sugárterhelésének utólagos ellenőrzésére. (Az utóbbi időben egyébként a paksi atomerőműben is ezeket használják.) A mostani űrrepülés során az intézet kutatóinak sikerült kidolgozni a készülék miniatürizált változatát, amely kis tömegénél és súlyánál fogja az űrhajóban is használhatóvá vált, és így lehetővé tette a sugárzás tetszőleges, időnként való mérését és a kapott sugárdózis mennyiségének ellenőrzését. A másik magyar tervezésű kísérlet a Balaton nevű műszerrel (a Medicor és a Repülő Orvosi Vizsgáló és Kutató Intézet együttesen dolgozta ki) az ember munkavégző képességének ellenőrzése volt. Az űrrepülés rendkívüli körülményei között ugyanis nagyon fontos ismerni a szellemi munkavégző képességnek, a központi ideg- rendszer aktivitási szintjének változásait, meghatározni az űrhajós emocionális feszültségszintjét és adatokat szerezni a pszichikai kifáradás mértékéről. Az említett műszer ezt teszi lehetővé: megfelelő program alapján különböző, véletlenszerű feladatot ad az űrhajósnak, akinek döntést kell hoznia és azt megfelelő módon jeleznie. így értékelhető a döntésre felhasznált idő és a pulzusszám, a bőr ellenállás-értéke alapján; a döntéshozatal értéke és sebessége, az információ-feldolgozás kapacitása és sebessége, a szellemi tartalékok, a kifáradás mértéke. A gyártástechnológiai kísérletek közül kettőt hajtottak végre. Az egyik a félvezető-technika szempontjából fontos anyagok ötvözése és a súlytalanság feltétele mellett kialakuló kristályszerkezet vizsgálata volt; a másik során eltérő fajsúlyú fémek keveredését tanulmányozták különféle hevítési körülmények között. A világűrben a súlytalanság és a nagy tisztaság következtében nagyon homogén ötvözetek és az ideálishoz közeli óriáskristályok állíthatók elő. Össze lehet keverni, illetve ötvözni lehet a földön nehezen keveredő, nagyon eltérő fajsúlyú anyagokat, és szét lehet választani nehezen szeparálható anyagokat. Ezért az ipar számára alapvetően fontos az ún. „Og technológiák” vizsgálata az űrállomáson. 3. A legutóbbi űrrepülés is az internacionalista együttműködés kiemelkedő példája, hiszen nemcsak Farkas Bertalan képviselte hazánkat a kozmoszban, hanem sok-sok műszerünk is. Hogyan „vizsgáztunk”? — Ügy gondolom, szerénytelenség nélkül állíthatom, nem vallottunk szégyent tudományos kísérleti programunkkal, amelyek közül csak egy-kettőt említettem meg. Szeretném megjegyezni, hogy az Interkozmosz-program keretében folyó kutatásokban nagyon szoros együttműködés valósul meg a szocialista országok között. 150
