Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)
2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története
112 ■ 2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története el. A XVIII. században itt is megjelentek a szaktisztviselők (ügyész, földmérnök, orvos, sebész, levéltárnok stb.). A Székelyföldet a XVI-XIX. században öt szék alkotta. A szék élén a fejedelem által kinevezett főkirálybíró (supremus iudex regius), a tisztikar élén az alkirálybíró (vi- ceiudex regius) állt, segítői a dűlők (dullones) voltak. A Habsburg-korszakban a székekben is megjelentek a szaktisztviselők. A szászok lakta területeket az újkorban kilenc szék és két kerület (Brassó, illetve Beszterce vidéke) alkotta. A székek vezetői a szék központját jelentő város polgár- mesterei, királybírái voltak, tanácsosokkal az oldalukon. A szászság közös testületi szervét a Szászok Egyeteme (Universitas Saxonum) képezte, amelynek elnöke a nagyszebeni királybíró volt, akit a városok választottak, és a fejedelem erősített meg. A területi rendi hatóságoktól független erdélyi határőrkerületekre vonatkozóan lásd a 2.2.3.8. pontot. Az erdélyi városok közül a korszak egészében Kolozsvár és Gyulafehérvár élvezett szabad királyi városi rangot, 1791-től Szamosújvár és Erzsébetváros is. Ezek nem tartoztak földesúri joghatóság alá, belső ügyeiket saját választott szenátusuk intézte. Az ún. nemes városok (Dés, Torda) testületileg nemesi szabadsággal rendelkeztek. A taksás városok olyan mezővárosok voltak, amelyek nem voltak földesúri hatalom alatt, de megyei joghatóság alatt állottak, és egy összegben (taxa) adóztak. 2.2.8. Török közigazgatás a hódoltságban Az elfoglalt magyarországi területeken az oszmánok a török birodalom szokásos tagolódásának megfelelően szervezték meg (egymással összefüggő) katonai és polgári igazgatásukat. A legnagyobb helyi igazgatási egységek a vilajetek voltak, a magyar területeken 1541-ben a budai, 1552-ben a temesvári, 1594-ben a győri, 1596- ban az egri, 1600-ban a kanizsai, 1660-ban a váradi, 1663-ban az érsekújvári jött létre. Elükön beglerbég állt, aki rendszerint pasa rangot viselt. A beglerbég a rábízott terület élén a szultánt képviselte, így hatásköre minden katonai, közigazgatási, igazságszolgáltatási, vallási ügyre kiterjedt, sőt a szomszédos országok és tartományok hatóságaival diplomáciai tárgyalásokat is folytatott. A sokféle feladat ellátására tanácsadó testület, ún. díván állt rendelkezésére. A magyar hódoltságban kiemelkedett közülük a budai pasa, aki - gyakran vezíri rangot viselve - felügyeletet gyakorolt a többi beglerbég felett. A vilajeteket szandzsákokra osztották, amelyek élén bégek álltak. A vilajetek és szandzsákok pénzügyeit, köztük az adófizetők ösz- szeírását (defter), az adószedést a defterdárok intézték. Az iszlám jog szerinti török törvénykezést a vilajet- és szandzsákközpontokban kádik végezték, és vitás ügyekben az egyházjogász muftitól kérhettek írásbeli véleményt. A bírói teendőkön kívül a kádik közjegyzői, ügyvédi, gyámügyi feladatokat is elláttak, sőt ők hitelesítették a defterdári számadásokat, piaci felügyelőként pedig megszabták az árakat, ellenőrizték az áruk minőségét.
