"Együtt a csillagokig" Források a magyar–szovjet űrrepülés 30. évfordulójára (Budapest, 2010)

A közös magyar–szovjet űrrepülés és a tömegpropaganda

1978. március 2-án a Szojuz-28 fedélzetén Alekszej Gu- barjev parancsnok oldalán egy hét időtartamra feljutott az űrbe Vladimír Remek, Csehszlovákiából. Ezután az állandó személyzet - 96 napos űrrekordot felállítva - hazatért. A Romanyenko-Grecsko párt Vlagyimir Koval- jonok és Alexander Ivancsenkov váltotta. 1978. június 27-én a lengyel Miroslaw Hermaszewski jutott ki az űrbe, 1978. augusztus 26-án pedig Sigmund Jähn, az NDK űrhajósa startolhatott a Szojuz-31 fedélzetén, Valerij Bikov- szkij oldalán. Az első három sikeres repülés után kisebb szünet következett: 139 napos űrrekord után hazatért az alaplegénység, s majdnem négy hónap után indult el a következő.

Közben a szovjetek felkészültek a következő ütemre, amelyben másodikként volt soros a magyar űrhajós. 1978 elején már várták a magyarok döntését, hogy ki legyen az első számú jelölt, mert a szovjet jelölteket a sorrend ismeretében tudták kijelölni. A Politikai Bizottság 1979. január 9-ei ülésén tudomásul vette a beterjesztett tájékoztató jelentést, mely szerűit kiválasztották az űrhajósokat és folyik a közös űrrepülés tudományos programjának előkészítése. A jelentésben megállapították, hogy az 1. számú páros Valerij Kubászov űrhajós ezredes és Farkas Bertalan százados, a 2. számú páros Vlagyimir Dzsanibekov űrhajós ezredes és Magyari Béla százados. Az űrrepülés várható ideje 1979. június. Látható tehát, hogy a párok összeállításában és rangsorolásában a szovjetek maguk döntöttek. Arra azonban, hogy itthon valami nem tetszhetett, arra az MSZMP KB Titkársága 1979. február 12-ei határozata utal. Az ülésen elsősorban a majdani kitüntetések állami beterjesztésére hoztak határozatot, és arra, hogy a koordmációs bizottság „megfelelő időben tegyen javaslatot az űrhajósok fellövésénél Bajkonurban részt vevő delegáció összetételére". Emel12