"Együtt a csillagokig" Források a magyar–szovjet űrrepülés 30. évfordulójára (Budapest, 2010)

A közös magyar–szovjet űrrepülés és a tömegpropaganda

rült a külügynek visszahozatnia a Maiévvel Magyaror­szágra ezt az „ereklyét". A negyedik nap délelőttjén folytatták a megkezdett kí­sérleteket és a földmegfigyeléseket, délután meg a Bio­szféra programot, majd élettani kísérletek kezdődtek. A ROVKI és a Medicor Művek Balaton nevű műszerével a bőr galvanikus ellenállását, a pulzusszámot és a reakció­időt mérték. Az ún. Diagnoszty kísérlet alapját egy másik ROVKI-Medicor koprodukcióban készült műszer, a KTD-11 képezte, amivel a vérnyomást, a testhőmérsék­letet és a légzésfunkciót mérték. Az ötödik napon foly­tatták a földmegfigyelési programot. Az utolsó teljes napon részben már a visszatérésre ké­szülődtek. Felkészítették a fent lévő, régebbi Szojuz-35 űrhajót a hazaindulásra. A látogató legénységek mindig korábbi űrhajóval tértek vissza, az új az alaplegénység­nek maradt. A személyre szabott ülésbetéteket ezért át kellett szerelni. Ezek után a kísérleti eredmények anya­gait, dokumentumait, más felszereléseket rakták be az űrkabinba, és ellenőrizték a berendezések műszaki álla­potát. 1980. június 3-án a Szojuz-35 visszaindult a Földre. 12 km magasságon a légkör cca. 900 km/h-ra fékezte az űrhajót, s nemsokára kinyílt a főernyő. A nagy szél a süllyedő kabint az eredeti leszálló-helytől mintegy 60 kilométerre sodorta, de a kutató-mentő szolgálat egyik helikoptere hamarosan megpillantotta a leszálló űrka­bint. Egy gond azért az utolsó pillanatban is akadt. A négy rakétafúvóka, amelyeknek a föld felett egy méterrel kellett volna bekapcsolniuk, nem indultak be, így elma­radt a puha leszállás. Az űrhajósok a leszálláskor egy pillanatra hatalmas terhelést kaptak, az ülések teleszkó­26

Next

/
Oldalképek
Tartalom