Lakos János: Magyar Országos Levéltár (Budapest, 1996)
A LEVÉLTÁRI ANYAG ISMERTETÉSE
sem, amelyet a királyi udvarba küldtek akár belföldről, akár külföldről. Megmaradtak viszont jelentős számban azok az eredeti iratok, amelyeket a felek számára állítottak és adtak ki ezekben a hivatalokban, valamint a máshonnan a királyi udvarba küldött és elveszett eredeti oklevelek regisztrált másolatai ott, ahonnan küldték őket. Az eredetiek sorsa sem volt persze pusztulástól mentes, azonban mégis szép számban maradtak meg családok és egyéb intézmények levéltáraiban. Ezeket - mint fentebb láttuk - idővel levéltárakba adták, sőt a jelentősebbeket az ország két központi intézményébe: a Magyar Országos Levéltárba, illetve a Magyar Nemzeti Múzeumba. Míg ez utóbbiba javarészt letét vagy vásárlás formájában kerültek be, az előbbibe a letét és vásárlás formáin kívül a központi királyi intézmények rendes hivatali működése során kerültek nagyrészt a levéltárak. Pl. a kihalt vagy fej- és jószágvesztésre ítéltek családi levéltárai a Magyar Kamara őrizetébe kerültek, és annak anyagával jutottak a Magyar Országos Levéltárba. Ugyancsak ilyen sorsa lett számtalan egyházi intézmény levéltárának II. József azon intézkedése folytán, amellyel megszüntette a működésüket az ország területén. Az így összegyűlt jelentős iratanyag alapján jórészt rekonstruálhatóak a mohácsi csata következtében elpusztult levéltárak. Q szekció - Diplomatikai Levéltár 1109-1526; 108 030 oklevél; 106 fm segédlet; 3 fm másolatgyűjtemény A Magyar Országos Levéltárban a 19. század végén alakult ki az a terv, miszerint a levéltárban található középkori okleveleket külön kell gyűjteni. A középkori anyag kigyűjtése megkezdődött és Magyar Országos Diplomatikai Levéltár néven egy közös gyűjteménybe került a teljes középkori anyag. Kezdetben minden 1526-ig keletkezett iratanyagot gyűjtöttek, mégpedig az iratanyagban található legkorábbi keltezés szerinti rendben. Ekkor jegecesedett ki a középkori hivatalos iratanyag neve: oklevél. Tágabb értelemben minden hivatalos ügyben kiadott iratot annak nevezünk, amely a középkorban, magyarországi gyakorlat szerint 1526-ig keletkezett. A második világháborút követően jelentősen megszaporodott az eredeti oklevelek száma azáltal, hogy az 1934-ben a Magyar Országos Levéltárba beolvasztott múzeumi levéltár középkori oklevelei is a Diplomatikai Levéltárba lettek besorolva, valamint számtalan más családi levéltár oklevelei is. Ekkortól a máig élő gyakorlat szerint tehát minden olyan hivatalos irat, amely a mohácsi csatát (1526. augusztus 29.) megelőzően keletkezett, és a Magyar Országos Levéltár őrizetébe kerül, itt a Diplomatikai Levéltárba, ma használatos neve szerint a Mohács Előtti Gyűjteménybe lesz besorolva, mégpedig függetlenül attól, hogy eredeti formájában maradt fenn vagy átiratban, netán későbbi másolatban. Természetesen elsősorban az egy-egy oklevél eredeti és a középkorban
